Azt hiszem írok magamról is egy kicsit , néha talán azt is kell. Bár remélem tudjátok , hogy minden a videok , képek és idézetek minden engem tükröz , a lényem egy darabját . Kavarog bennem minden , semmit sem érzek és semmit sem érek . Az önbizalmam porrá hullott szét , bár eddig sem volt feleslegem belőle . Nincs semmi , amely tarthatná bennem a lelket . . .
Összeszedtem magam elég sokszor , de sajnos mindahányszor itt kötöttem ki . . . : \
Az az érzés kezdett el uralkodni bennem , hogy innen nekem nincs ki út . . .
Rádöbbentem arra , hogy azt a szót , hogy - ígéret - egyszerűen gyűlölöm és a szó jelentésében már nem tudok hinni . . . , de van még más is . Azt a szót , hogy szeretlek nem fogom kimondani soha többé . Nem aludtam az éjszaka . . . emiatt délután lepihentem , elaludtam és álmodtam . Magamat láttam , amint alszom , ugyanugy ahogy ma voltam és fel akartam kelni , de nem ment , segítségért kiáltottam volna , de nem tudtam megszólalni mégcsak mozdulni sem . Nagyon fájt ez az érzés . : ' (
A tegnapi beszélgetésem Dynával . . . szinte mindent elhittem , amit mondott . . .
Arról , hogy csak ezt mesélem be magamnak és azt ,ahogy ő vélekedik a dolgaimról . .
Talán mert ő látja jól . . . ? !   és tényleg , azt kellene tennem és nem azt mondani , hogy nem megy , hogy nem akarom ? !
Mit tegyek ? Hogyan lehetne könnyebb ? ? 
Dani , köszönöm , amit tegnap és amit ma mondtál nekem . ( :

Ami megadásnak tűnik, az néha egyáltalán nem megadás. A lényeg az, ami a szívünkben van. Csak a szívünkkel láthatjuk tisztán, milyen az élet, csak így fogadhatjuk el és érthetjük meg, bármilyen fájdalmas legyen is ez. Mert ha nem fogadjuk el az életünket olyannak, amilyen, az sokkal, de sokkal nagyobb fájdalmat okoz.

- https://www.youtube.com/watch?v=hKCGBv65w_M -