Tudjátok, ahogy telnek a napok, úgy múlnak el életem napjai..Mármint azok a napok, amelyeket nem élettel töltök meg..amikor csak vagyok bele a világba..és nem érdekel mi zajlik körülöttem..Hétfőn hát elég nehéz volt..mondják mert ezzel indul a hét..de nekem ez inkább csak a meghökkentő és kiábrándító péntek folytatása volt..Azok a beszélgetések..hát a sors pofonjai jelzőket inkább érdemelnék..Én , mint a sértődött és haragszom jegyében tüntem fel..és nagyon rossz napom volt..Azt hiszem életemben először éreztem azt, amit akkor.. Mert tudom, hogy milyen nehéz neki mások előtt mutatni érzelmeket..de talán önmagát legyőzve megtette..magához húzott, szorított..aztán arcsimogatás..olyan jó érzés volt érezni az érintését..(:
Aztán este sikerült beszélnünk..:) .és ez hatalmas erővel töltött el..az, hogy a dolgokat mindketten ugyanugy látjuk..ugyanugy érezzük, ugyanugy látjuk..:) Olyan jó volt végre..ezt is így elhinni, mert igaz. :) Tudom, hogy az.
Ma..(: Ropis beszélgetééés..aztán gyenge célzás, és ott maradt. :) Nem igazán érdekel már mit mondanak..ő a barátom, és nagyon fontos nekem. Mellette fogok állni, akkor is ha mindenki elhagy, ha minden kötél szakad. Megérdemli, szükségünk van a másikra. Megvédeni valakit, egyik kézzel felvenni a küzdőpozíciót, a másikkal a bajbajutott hölgy kezét fogni. :) Ez lovagias. :) Aranyos és őszinte. :) Bár ne érezné magát ennyire senkinek...:\
Utolsó kommentek