Ez a történet valamikor réges-régen játszódott,egy messzi-messzi galaxisban.Immár lezárult.Semmi sem változtathatja meg.Szerelemről és veszteségről szól,testvériségről és árulásról,bátorságról,önfeláldozásról és az álmos haláláról,Arról az elmosódott határvonalról,mely erényeink és gyarlóságaink között húzódik.Egy korszak lezárul.Különös dolog ez a mesékkel...Mert bár mindez oly rég és oly messze történt,hogy az időt és a távolságot szavakkal kifejezni szinte nem lehet,mégis,mintha most játszódna.Épp itt.Most,miközben e szavakat olvasod.
,,a vég kezdődik most.
~.a sötétség nagylelkű és türelmes.A sötétség plántál kegyetlenséget az igazságosságba,csöppent megvetést az együttérzésbe,mérgezi meg a szerelmet a kétely morzsáival.A sötétség nyugodtan lehet türelmes,mert az első esőcsepp nyomán szárba szökkennek ezek a magok. Az eső pedig eljön,a magok szárba szökkennek,mert a sötétség a termőföld,melyben nőnek,a sötétség a felhő fölöttünk,s a sötétség várakozik a csillag mögött,amitől a fényt kapják.A sötétség türelme végtelen.Előbb-utóbb minden csillag kialszik.
Utolsó kommentek