Az eső esett, amikor megérkezett Spába.Táskáját átnyújtotta Marknak.
-Vidd magaddal, majd később találkozunk.
Mark követte Kimi utasításait, nem kérdezett semmit, de az nyilvánvaló volt, hogy nincs minden rendben. Mint ahogy azt is tudta, hogy Kimi nem mondaná el a gondjait, még ha barátok is. Kimi maga mérlegel és oldja meg legyen bármiről is szó.
Látott egy padot két székkel, egy viszonylag fedett helyen, odaült le. Muszáj volt egy kicsit egyedül lennie és gondolkodnia. Bekapcsolta iPodját és zenét hallgatott.
Jól lehetett látni, hogy ott ül valaki. Sokan názték, de senki nem érezte azt, hogy oda kell mennie. Fernando is megfordult arra. Vagyis inkább futott, hiszen sem esernyő sem pedig egy kabát nem volt nála. Mégis megállt, jobbra pillantott és meglátta vörösbe öltözött társát. Azt arcát nem látta, mégis tudta ki ül ott. Elindult felé, közben végig azon gondolkodott, hogy mit is mondjon ha odaér.
-Miért ül kint az esőben egyedül?
-Min jár az esze?

Először semmit sem mondott, csak leült mellé összekulcsolta a kezét, amit az asztalon tartott, és lefelé nézett. Csak néha-néha pillantott rá. Kimi arcán semmit sem látott, nem volt rajta egy érzés sem. Semmi. Tekintete üres volt és fáradt.

Kimi ránézett és azt kérdezte: Mi ez az egész?

Fernando nem értette, hiszen túl sok dologra nyúlt ez a kérdés. De nem kellett találgatnia, mégcsak beszélnie sem kellett, hiszen Kimi tovább folytatta.
-Spkat küzdöttem azért, hogy itt lehessek. A szüleim sok áldozatot hoztak értem. A legjobb akartam lenni, a legjobb csapatban. Csak egyszer akartam a csúcson lenni. Csak egyszer. Aztán menni tovább és máshol folytatni ugyanezt....és most..

Fernando csak most nézett rá, de Kimi arca keserű volt.

-Miről beszélsz?- kezdte.
-Ennél nem lehetnél jobb, a legjobb vagy és már bajnok is vagy.

-Nem érted?! -fakadt ki Kimi, amit edig soha senki nem látott még, főképp nem egy ember a nagy 'CSAPATBÓL'.

-Igen. Tudom, hogy bajnok vagyok. Sikerült. De van egy érzés itt belül - a szívére tette a kezét.
-Érzek itt bent valamit és nem tudom megfejteni.

Fernando sóhajtott..
-Rossz így látni téged. Te nem ez vagy. Te sem vagy gép.

-Néha szeretnék az lenni. Tudod én nem viselek álarcot, nincsen semmiféle hátsó szándékom. Boldog vagyok reggel, mikor felébredek, mert tudom itt egy újabb nap, amikor beülhetek a kocsiba és megküzdhetek ismét a győzelemért.
Csak most...

-Most?

-Nem is tudom..igazából már nem érzem ezt annyira erősnek, mint eddig..és ez megőrjít.

-Benned van, ez sosem múlik el, csak frusztrál, hogy nem nyerhetsz, hogy az autód nem képes a győzelemre..16 hónapja nyertél..érthető, hogy így kezdesz érezni.

-Nem csak erről van szó..van még más is..