az utóbbi időben annyi mindenre kellett rájönnöm. képes lettem volna arra, hogy feladjam az elveimet és önmagat, hogy egy olyan lénnyé válljak, aki neki megfelel. megtettem volna és erre Isten a tanum. de miért nem volt jó neki ez sem? mit kellett volna még tennem?
'mi van veled? ' ezt kérdezni azok után.. üres helyek mellettem..és mégis a legtávolabbi pontig megy el.. én már nem tudok mit tenni. már nem tudok mit mondani neked. szeretlek. szükségem van rád..de mindez azt érezteti velem, hogy neked mennyire nem kellek..és ha ez igy van akkor csak mondd ki és befejeztem. de kérlek te mondd ki.
utadba jön - nem is kerested.
útjára megy - hiába nem ereszted.
mindegy - csak tűrd szótlan panasszal!
mindegy - üvölts, ha az vigasztal!
mindegy - harapd némán a nyelved!
mindegy - párnád ököllel verjed,
vagy görcsösen szorítsd a szádra!
hiszel? - most istent káromolhatsz!
hitetlen vagy? - hitet tanulhatsz!
legyintenél - az is hiába,
s hiába vágyol a halálra.
hát élj, s tanuld meg elfogadni,
hogy nem tud ennél többet adni.
Utolsó kommentek