nehéz leírni és talán mégnehezebb elmondani is. azt érzem, hogy megörülök. hirtelen több fiu is jelezte, hogy le akar feküdni velem. :| uristen. én erre sem felkészülve nem vagyok meg amugy is ugyanmár, pont én, pont olyanokkal. jobbha ezt azonnal kitörlitek a fejetekből srácok. különben is. van valaki, aki sokkal fontosabb nekem. esküszöm nem tudom mi történik velem. ha nem törödik velem, akkor elhanyagolva érzem magam, de ha foglalkozik velem, akkor sem jó.:| eddig tudtam, hogy kell nekem igen, de most.. :\ még mindig azt érzem, hogy igen szükségem van rá nagyon is. nagyon.nagyon. csak..:/ ez most.. nem tudom megfogalmazni milyen is. néha megvéd. néha foglalkozik velem. olyan, mintha mióta odaadtam volna neki, azt a kék boritékot azóta ő megváltozott volna. ne értsétek félre, nem rossz irányban..hanem épp ellenkezőleg... de én nem tudok ennek felhőtlenül örülni. és nem értem az okát. mert ennek örülnöm kellene..de mégsem tudok. félek. attól, hogy ezt csak én látom így. hogy ez a sok jó, ez mind elhagy majd. álmok..csak vele. és a szemei. istenem. azok mesések. nah és a mosolya. szeretem.azt, amit hétfőn mondott. annyira meglepett, de annyira jólesett, annyira örültem neki. (: esküszöm. imádom. még nem tudom, hogy hogyan is, de olyan jó lenne ha ugy lenne. segítenék neki, és igy sikerülne több időt vele lenni.:) még jobban megismerni . végülis az anyukája is ezt akarja. (:
* ha velem vagy hidd el , újból látszik a tél.
2009.10.14. 17:52 | Andrejja | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://manocska29.blog.hu/api/trackback/id/tr421450237
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek