Nah most viszon fááj. Nagyon fáj. Holnap azt hiszem rosszabb lesz..de már csak 16 nap..aztán Norvágiában leszek majd..és nem lesz semmi gondom. Az itteni embereket sem kell látnom. Azt hihetitek, hogy fáj..igen fáj..bántotok..miközben én még csak hozzátok sem szólok.. Te hazudsz nekem..miközben a szépet teszed..én meg megtettem volna..
Sajnálni csak magamat tudom..de azt meg felesleges.
Minden ember hibázhat és hibázik is. Hibáink következtében vesztjük el biztosnak tűnő munkahelyünket, hűséges barátainkat, mindig mellettünk álló családtagjainkat és odaadó szerelmünket. Ha megbántanak minket, s csalódunk, épp úgy toljuk el magunktól azt, aki fájdalmat okozott, mint ahogy minket tolnak el maguktól azok, akiktől elvettük a boldogságot. Az ember ösztönösen fél az újabb csalódástól, s nem látja be azt, hogy míg attól tart, hogy újra csalódik, mennyi lehetséges boldog percet dob el, mikor nem ad új esélyt. De helyes e az az út, amelyen a megkeseredettség miatt nem adunk új esélyt a boldogságnak?! Igen, mindig kell adnunk magunknak, másoknak és egymásnak egy újabb esélyt, mert sohasem tudhatjuk, mikor jön el a perc, amikor már késő lesz és csak annyit tudunk majd mondani „ Pedig kettőnknek járt volna még egy esély! ”
Utolsó kommentek