Nem tudom mi van velem. Körülöttem emberek mégis egyedól érzem magam.
Mert nincs velem senki.Nem akarok tul sokat csak annyit, hogy egy időre hagyjanak békén. Na jo nem mindenki, de akik csak fájdalmat akarnak okozni azok mehetnek,azokra nem vagyok kiváncsi! Az nyugodtan mehet és nem kell, hogy visszajöjjön.Elegem van. Valami újat akarok az életembe. Nekem ebből a nagy világból egy emberre van szükségem...és ennyi. Ha ő meg van akkor talán velem is minden rendben lenne végre. De nincs meg. Óóóóó valaki adjon nekem tanácsot,hogy mit tegyek.Annyira boldog akarok lenni. Mert hiába nevetek bele a világba és hiába teszek ugy mint akivel nincs semmi ez nem igaz. Csak ugye ez msn-n keresztül senkinek sem tüni fel.Akinek feltünt az már nincs velem.Hisz ugye azt is én szúrtam el.Mint annyi mást ezen a Földön.Ő pedig, Edina volt..De ő már nem jön vissza soha. A minap a leveleit és az sms-t olvastam.Mind megvan nem töröltem ki. Ugy mint a tabié.Annyira olyan akarok lenni, aki kell neki. Aki kell annak aki nekem is. De most valahogy annyira fáj mindenem.Nem kivülről.inkább belülről.Ez a belső hiba. Bár mostanában egyre többen érdeklődnek utánnam,de engem egyem érdekel.Aki engem érdekel, azt ugye én nem érdeklem.Dehát ugye van ez így.Főleg egy olyan valakinek mint én.Akármit akárhogy teszek az soha senkinek sem jó.Ez még nem is lenne baj,de nekem sem jó..Na és ez már baj. Ha még magamnak sem felelek meg akkor másoktól mi a fenét várjak ??!Elegem van például msn-n abbol a dumábol, hogy mizu? semmi kül. semi extra. Mindennap legalább 100-szor megy ez. Akkor ha valami van akkor meg az aha és az ok. Egyszer mondtam valakinek valamit és csak ezt mondta.Az a valami az nagyon fontos dolog volt..Élet-halál..de a válasz csak egy aha volt.
Annyira unalmas??Ti nem unjátok??Ti nem érzitek ugy,hogy valami hiányzik??Csak én vagyok ennyire rosszul ettől?? De igaz.Egy baj van!Tudjátok mi??!! Az, hogy én már saját magamtól is rosszul vagyok!!Talán ő is megunt már engem.Mostanában ha én nem írok rá akkor ő sem. De motamár nem fogok. Tegnap még a legyőzőtt félelmemről ma pedig már a .. nem is tudom miről írok..Ugyérzem, hogy nekem idő kell.Olyan idő amit egyedül töltök el.
A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.
Stephen King
"Néha vereséget szenvedünk. De a vereséget úgysem kerülhetjük el. Ezért aztán még mindig sokkal jobb, ha az álmainkért vívott harcban veszítünk el néhány csatát, mint ha úgy szenvedünk vereséget, hogy azt sem tudjuk miért harcoltunk."
“Aki nem próbálja meg a lehetetlent, az a lehetségest sem fogja elérni soha.” (Goethe)
Utolsó kommentek