"Valahogy mindig az kell, aki eldobhat. Akivel bizonytalan lehet minden. Az életem. A fájdalmam. Aki nem jön sokszor, s így megunni sem tudom. Aki nem ad sokat, s ezért mindig többre vágyom. Így szenvedek.
A biztos valahogy elutasít magától. Biztossága nem érdekel. Mert elfojtana. Megváltoztatna. És még azt is tudom takarni, hogy mennyire félek. Mert a biztos is lehet majd bizonytalan. És azt nem tudom kiszámítani. Bekövetkeztekor pedig még jobban fájna.
Azt akarom, hogy egy bizonytalan váljon biztossá. Néha képtelenség megmagyarázni engem.
Van, hogy nem tudok hinni. Mint most.
És létezik olyan pillanat, amikor elhiszem, változhatnak érzések irántam. Szeret. Csak nem tudja még.
Akkor kéne felpofozni magam, és üvölteni, hogy ne álmodozz! Eldobhat. Meg is fogja tenni. Ne hidd, hogy biztossá válik! Ne hidd, hogy érezhet irántad olyat, amire vágysz, mert te érzed!”
Ez vagyok én. Szánalmas és sokszor már siralmas gyerek.Sírni könnyű,de nevetni is.De mi van ha fordítva teszed.Akkor sírsz mikor nevetsz.Ezt csinálom én.Tegnap,ma és fogom holnap.Mert félek mindentől mert tudom,hogy nekem semmi sem sikerül.Én én vagyok,bár lennék más..de nem tudom akkor sem ha meghalok.
Bárcsak meg tudnám változtatni.Bárcsak sikerülne.Bárcsak ugy lenne,ahogy kell.De akkor mi lenne? Csak nekem lenne jó. S ez igy nem helyénvaló. "Nekem hazudhatsz,de magadnak nem." Lehet,hogy igy van,de ki tudja.Én már semmit.Nem akarok élni.Legalábbis igy nem.Nem tudom, hogy szeretlek -e,csak valamit érzek,valamit a szívem körül,ha szemedbe nézek!(Ilyenkoor mi van? )
„Ami a legjobban fáj, azt sohasem érted. Csak állsz, tehetetlenül a romok fölött, ami megmaradt az álmokból, és nem érted.
Nem érted, miért fáj ennyire, nem érted, miért hull a könnyed, nem érted, miért.
Most szakadj meg szív, mosd el véreddel a fájdalmat! Igen, hisz itt már csak a vér, és a könnyek segíthetnek..!
És amikor végre megfordulsz, hogy elfelejtsd a törmeléket és a rengeteg port, valami mindig visszahúz.
Mintha éreznéd, miközben összeomlasz, hogy ezen a halott helyen még itt a béke, még itt rejtezik, csak meg kell találni, fel kell kutatni..!
Reménykedve állnál neki, hogy összeszedd magad, hogy megtaláld az igazi…az egyetlen igazi lelki megnyugvást, ami vigaszt ad.
Aztán megtalálod az összetört álmaid alatt a kettérepedt boldogságot… eltört.
Benned is eltört vele valami.
És akkor sírni kezdesz.”
Utolsó kommentek