y volver a empezar y nunca volverá..

Nem tudom mi a fontosabb..?!!
Az, hogy megtartsam a büszkeségemet vagy az,hogy megalázkodjak előtte...
Fontos az életemben bármennyire is fáj az amit tett és mondott. De mindig velem volt..Nem játszotta mikor együtt érzett velem..és azt sem mikor megkérdezte mi a baj és segíteni akart nekem. Nem jűtszott akkor sem amikor képs lett volna verekedni is miattam..és én szurtam el.."A te hibád" ezzel a 3 szoval ment el és nem jött vissza...és igaza volt..Az enyém..Minden..csakis az enyém..
Annyi tanácsot kaptam,de valahogy mindent ellent mond a másiknak. Egyi szerint én kérjek bocsánatot mert:"amíg élsz mindent meg kell tenned mert a halálod óráján ne azt bánd meg amit megtettél, hanem amit nem tettél meg mert féltél"
De én nem tudom..Mások szerint ő a hibás..és hagyjam..
..és ott az ígéretem edinának, hogy nem leszek miatta szomorú..
Hagyjam elmenni?? Fontosabb a büszkeség, mint az, hogy szenvedek ha nincs..Hisz amikor a szemébe nézek igazságot látok..Látom benne, hogy nem akar bántani..De akkor mégis mi ez ??!!
Annyira könnyű mikor a forma-1-et nézem..Akkor udom,hogy nekem Kimi kell a csúcsra, akkor nem jön más..és tudom,hogy Ő mindent megtesz majd a sikerért és nem adja fel. Olyan akarok lenni,aki nem adja fel és mindent megtesz és ha nem jön össze akkor is elmondhatja ő megprobálta. De nem vagyok ilyen..Pedig higyjétek el ilyen akarok lenni..Ma megnéztem ismért a Brazil NAgydíjat azt ahol Kimi világbajnok lett. Furcsa ujra és ujra megborzongtam, mint ,aki nem tudja, hogy mi lesz a vége,hogy Kimi nyer..Hogy oda kerül ahol azota is van.
Annyira tudok Kiminek örülni..ujra és ujra..Az ő szemében is azt látom mint a tabiéban..vagyis nem pont azt mert ők teljesen mások,de van bennük valami közös..Talán annyi a különbség,hogy Kimi sohasem ártott és sohasem fog nekem..
Nem tudom mi lesz holnap..vagy azután..Csak azt tudom, hogy nekem kell ő..Akár mint egy barát.De szükségem van rá. ..és sokszor csak ugy jön össze ha megalázkodunk..ha azzal jobb lesz,hogy megteszem akkor megteszem...Csak van bennem az az érzés,hogy ez ujra megtörténik és ha megtörténik akkor már nincs vissza ut..Nem tudom,hogy mi lesz ha meg teszem..de ha nem teszem meg akkor örök életemre bánni fogom,hogy hagytam elmenni..
Itt már nincs jó döntés..De dönteni kell...Mi legyen???