gondolom mindenki számára ismert ez a realiti műsor..ebben a játékban,legalábbis egy részén ha kimondtad azt a mondatot,hogy:celeb vagyok,ments ki innen! .. akkor megszabulhattál mindentől,amit nem akartál csinálni,amit a saját attitüdödből,illetve a saját teljesítőképességedből kiindulva nem tudtál/akartál megtenni..én sajnos nem ennek a játéknak vagyok a részése..mert én hiába mondanám ki senki sem menthet ki az életből..Olyan emberek vesznek körül,akik felelőtlenek,és képtelen komolyan viselkedni..vagy akár gondolkodni...A mai világban, legalábbis a diákság életében az a menő,hogy bukdácsolsz..és ha mégsem ezt teszed,akkor jön a stréberség..nah,és persze a folyamatos cseszegetés,beszologatás és minden ami nem tünik fel a sok idiótának. Tanulok,hogy jobb legyek, tanulok, hogy legyek valaki, hogy legyen jövőm. De ez senkinek sem tünik fel, nah és persze ha netán mégis feltünne akkor sem érdekel senkit. Ami nem lep meg. Nem én nem vagyok az,aki nem tud egy közösség tagja lenni, hanem egyszerűen nincs közösség,aminek a tagja lehetnék, vagyis akad itt egy..abban az esetben ha állatkertnek hívjuk. Sok állatra jellemző vonás felfedezhető ebben a 'táborban'. Itt mindenki hátba szúr mindenkit. Beszélhetünk nem megfelelő felfogással rendelkező,felnőni képtelen gyerekekről..de ha ezt mondjuk az lenne a minimum,hogy így is gondoljuk..de nem..sőőt,mitöbb mi is gyerekekké vállunk eme körben, magunkat észre sem véve. ..volt egy pillanat amikor boldog voltam..pillanatnyi idő volt csupán..és nem is biztos,de jó volt, hogy azt hihettem, hogy van ilyen..egy régóta ismert személy és én..de felejtsük is el..ezt már a keletkezés pillanatában el kell felejteni..igy a legbiztosabb, de amíg volt ez..történt valami..ami egy újabb csapásként,de nem mondhatnám,hogy meglepetésként ért. Hatalmas meglepödöttséget tapasztaltam egy személy arcán,amikor hallotta,hogy én is tetszhetek valakinak..és,hogy rám is lehet ugy nézni,mint nőre. Furcsa igaz? Vannak a nők, és vagyok én. Nekem a biologusok már külön fajt hoznak majd létre. Eddig is sejtettem egyes emberek véleményét,de valahogy a szájukból,kimondva hallani és valóságként elhinni fájdalmasabb volt...ezt nem észrevenni,tudomást sem venni arról,hogy bántunk valakit,és,hogy annak a valakinek ez akár fájhat is, meg sem fordul a fejünkben..talán,majd..egyszer..ha velünk is megesik ilyesmi. Eddig ha megkérdezték mi a baj...vagy elmondtam, vagy azt mondtam semmi..ma viszont meg sem hallottam ezt a kérdést. Mert azok az emberek akik ezt megkérdezik azonban lesüt róluk az,hogy a legkevésbé sem érdekli őket, ezek az emberek azt sem érdemlik meg,hogy figyeljünk rájuk. Nem érzem magam emberként, talán mert így viselkednek velem..azért mert hagyom..de nem azért mert gyáva vagyok..hagyom hogy bántsanak,mert én is kínzom magam..Minden egyes alkalommal,amikor belenézek a tükörbe szembesülök azzal, hogy ki vagyok, és ez az oka annak is, hogy mindenki utál, vagy lenéz. A tükörbe nézve,egy undorító senkit látok,aki pontosan azt kapja[magány,sötétség,fájdalom..],amit érdemel. Vannak a másodperc töredékéig tartó apró pillanatok, amelyek rövid időtartama alatt boldog vagyok, de ez apró semmiség, ezekből nem lehet..és nem is tudok építkezni. Naponta élek át borzalmakat..amiken mások csupán nevetnek..a barátnak hitt emberek eltüntek(akik itt vannak..vagyis..sohasem voltak..(a közeliek..)..és olyan is van,aki egyszerre támad és nevet rajtad..mégis véd..és látszólag segít..de igazából egyedül vagyok..és bár probálok nem törödni vele..és észre sem venni, ez csak kívülről van így..belülről már egy üres, és sötét folt vagyok..talán ez az élet próbája számomra..ááá..ez hülyeség. ..rossz boldognak látni embereket, miközben te szenvedsz..és rossz látni azt is, hogy ez őket mennyire nem érdekli..és rossz élni, és úgy élni, hogy és ahogy te nem akarsz...undorító senki..ez vagyok én..és maradok addig amíg élek...
“Mert vannak, akik azért nem tudnak boldogok lenni soha, mert nem mernek boldogokká lenni. Talán csak akkor boldogok, ha boldogtalanok lehetnek.”
Utolsó kommentek