Egy pillangót kergetek mióta csak élek,
S soha nem figyelek mikor hova lépek.
Ő pedig csak csendben messze elrepül,
S néha, néha a távolban mégis előkerül.
Tudom, úgysem lesz az enyém mégis szaladok,
De az évek során egyre lassabban haladok.
A körülvevő emberek csak néznek rám bután,
Én pedig csak futok-futok az álmaim után...
csak futok..
2009.09.10. 21:07 | Andrejja | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://manocska29.blog.hu/api/trackback/id/tr851373845
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek