most tudom csak mennyire is fontos ha az embert siker éri. öröm, afféle igazi öröm. hiányoznak az ilyen örömök nekem nagyon. nem értem miért történik ez velem. egyedül vagyok, és szeretnék mással lenni, lenni valakivel, de senki sem akar velem lenni. belefáradtam már ebbe a helyzetbe. a saját szobámban nem hozhatok döntéseket. a saját szerkényemből nem vehetem fel azt a ruhát, amelyiket akarom, mert a testvérem pont azt a ruhámat akarja felvenni. ha elmondom anyuéknak én kapom a lecseszést. nem csináltam honlapot apunak..de jött a féltestvére..ő megcsinálta..ahha de az nem honlap, csak hirdetés és tőlem nem azt kérte.:\ de semmi gond, most hallgathatom, hogy milyen egy semmi vagyok..egy hasznavehetetlen balsors az életükben. nem figyelnek rám. el akartam olvasni a Tartuffe-t ( mivel kötelező ) meg venni nem tudjuk ( pénz igyis szar a helyzet..:\ ) , könyvtárból nem hozhatom ki, mert nincs meg. megtaláltam a neten...és el is kezdtem olvasni, de elzavartak a gép elől..már megint itt vagy? nem volt még elég? apád is ide akar ülni.  semmi gond, rendben..csak ma egy percet sem ültem itt, csak most..de most is csak azért mert aput felhívták és elment, de ha hazaért lelépek..addig gondoltam írok ..csak ehhez értek..meg  a tanuláshoz.. remélem ti soha nem tudjátok meg milyen csak ezt érezni, és milyen azt érezni, hogy senki sem szeret..mama..ő szeretett..de meghalt.:'( és most tudom mennyire hiányzik..mindig mondta, majd ha a föld alatt lesz akkor veszem észre..igaza volt..akkor kinevettem, de igaza volt..ő szeretett, megvédett, mindig mellettem állt..de már nincs..és nem ugy bántam vele, mikor volt akkor sem..hiányzik. mostmár tényleg nincs senkim. senkim. gyülölöm a tükröket, gyülölöm az embereket..mert mind azt mutatja milyen vagyok..és milyen lehetnénk..vagy azt, hogy milyen nem vagyok. 17 évesen lássuk csak mit értem és mit nem értem el, minek örültem..és minek nem..nem volt első csók, nem volt első barát..nem éreztem a szerető család melegét, támogatását, megértését.. boldog életemben nem sokszor voltam..de 2007. október 21-én voltam az azt hiszem életemben elöször is utoljára. ugy igazán. őszintén. szívem mélyérőről tisztán.önfeledtem. örültem annak, amikor arról beszéltem neki, hogy szeretnék adni neki valamit..az a beszélgetés volt egy másik örömteli perc. de mint minden az életben ezek is véget értek..már nincs jelentőségük. szerettem volna legalább egy gyereket..de ha még életben is maradnék senki nem állna össze velem. ne vicceljetek. nekem barátom? nem vagyok gazdag, hogy legalább a pénzemet szeressék bennem. szóval erről még csak álmomban sem. de ha megkérdezitek mim van..két szót tudok erre mondani. vannak álmaim, és emlékeim. álmok és emlékeim. látjátok semmi kézelfoghatóm nincs. semmim sem. röpke életem 17 éve alatt semmi maradandót nem alkottam. nem szeretett senki sem, bár én szerettem. és szeretek most is, de ő nem. s tudjátok miért? miattam. engem nem szeret csupán. nem is nagy dolog , igaz? :) megfogadtam valamit és ezt betartom. megfogadtam, hogy az utolsó verseny után, amit Kimi a Ferrarival tölt véget vetek nyomorult kis életemnek..és ezt megteszem. nem hinném, hogy változna valami egy hét alatt. a jövö héten még elmegyek tengerit törni anyuéknak, hogy legalább utolsó emlékük az legyen, hogy segítettem nekik..remélem ezzel legalább nem utálnak majd ennyire. a tesoim pedig örülnek a hátra hagyott ruháimnak, cipőimnek, és annak, ami az enyém volt és tetszett nekik vagy kölcsön kérték. így legalább okozom nekik némi örömet is a sok csalódás mellett. a következő pár napban a hogyan kérdésre kell már csak választ kapnom. de már van elképzelésem. a lényeg, hogy egyedül..ahogy éltem mindig is. a fogadalmat 2007-ben tettem, mielőtt bárki bármit is félreértene. elképzelhető, hogy írok még a héten, de ha nem akkor most engedjétek meg, hogy elköszönjek. voltak boldog perceim. amikért hálás vagyok. Edina, Veronika, Gina, Kitti, Iza és Domi..akartam írni nektek, de feleslegesnek tartom. titeket kell megköszönnöm az életnek és a sorsnak. már örömöt nem kaptam. remélem majd néha néha gondoltok rám. szeretlek titeket.