Valami történt. Talán ezzel a szókapcsolattal lehetne jellemezni, azt az időszakot , amelyen épp keresztül megyek. Nem én válsztottam. Mintha belecsöppentem volna egy fejezetbe. A könyv nem áll meg, csak mert nem olvasod. A könyv nem végződik másképpen csak mert abbahagyod az olvasást. Ilyen az élet is. Csak azért mert neked némi időre lenne szükséged, vagy csak azért , mert ki akarsz szállni nem fog megállni. Kereshetném a felelősőket ki és miért tette ezt, miért így alakultak a dolgaim, ahogy.. de akkor nem lenne értelme ennek az egésznek. Ennek az életnek nevezett mindent magába foglaló játéknak. Azokkal a lapokkal kell játszanom nekem is, és neked is, amelyeket leosztottak neked. A gondolataim a múltat pásztázzák. Annyi mindent tehettem volna másképpen, ha megtettem volna. De ugy bár nem tettem meg, mert ha megtettem volna, akkor nyílván nem így írnék róla. Az élet. Egyesek könnyen dobáloznak vele, míg mások folyamatosan keresik az értelmét, a logikáját. Hát ők még nem jöttek rá arra, hogy feleslegen pazarolják életük még hátralévő részét. Miért azt síratod, ami nem lehet a tied? Amire semmi szükséged? Azt hiszed kell neked..? Akkor miért nem ez van a sorsodban? Sors. Létezik? Életünket ugy éljük, mintha egy előre megírt könyvet lapozgatnánk? Lehetséges. De mindent megváltoztathatsz. A jövőd a döntéseidtől függ. Csak ugy kell dönetened, hogy ne bánd meg ezeket. Ezen munkálkodva nem számít mi történik még az út során. Keresel valakit egész életen át, miközben talán az a valaki, aki kell neked végig ott volt, csak te annyira hittél abban a másikban, hogy észre sem vetted. Ki tudja , hogy a világ milliárd embere közül, melyik laptopján van ott a te képed, melyik srác vagy lány olvassa az adatlapodat az iwiwen, vagy ír neked üzenet a myvipen. Van ott a messzeségben egy srác, akit nem rég ismertél meg..viszont mintha mindig is ismerted volna. Vonz hangja lágysága, édes illata, hideg bőre, tiszta arca..egyetlen fél mosolya. S bár nem ismered, feladnád érte az életet, a lelkedet és csak mellette lennél. Csak vele az örökkévalóság végeztéig. És tudod van még valami. Az a valaki, ugyanezt érzi irántad. Megtaláltad azt az egyetlen lényt ebben a világban, akit szerettél, akit minden percben boldoggá tennél, akiért mindent adnál. Igen. Ez a világ legegyszerűbb és legnagyszerűbb érzése. Ez semmihez sem fogható érzés. És mégis már a tied.
"Azt akartam mondani, ha találtam volna valakit, de ez így ne igaz. Ha megtaláltalak volna téged, akkor pontosan tudom, mit tettem volna. Én az a fajta fiú voltam, aki amint ráébred, hogy te vagy az, akit keres, fél térdre ereszkedik előtted és megkéri a kezed. Örökre magamhoz akartalak volna kötni, még ha az "örökre" szó akkoriban egy kicsit mást jelentett is."
Utolsó kommentek