„Három hét telt el a baleset óta, kettő pedig a korházból való szabadulás után, és a gyógyulásom már most nagyszerűen halad, ami természetesen mosolyt csal az arcomra. Sokkal jobban érzem magam, sőt lassan a félnormális életbe is belevághatok, a teljeset természetesen csak akkor kezdem, amikor a motorom nyergébe is visszatérhetek. Még mindig mankóval járkálok, pár napja azonban letettem a lábam a földre, sőt rá is szoktam erre a műveletre. Nem gondoltam volna, hogy a bukás után ennyivel ilyen jól fogom érezni magam, most viszont mind szellemileg, mind fizikailag nagyszerű állapotban vagyok.
A rehabilitáció a szokott mederben csorog, eltöltök pár órát az oxigénkamrában, majd az edzőteremben elvégzem az orvos által előírt gyakorlatokat. Egyetlen egy problémám van, mégpedig a vállam, ami még midig fáj, ám már ezen a problémán is dolgozom, próbálom ellazítani az izmaimat, hogy végre elmúljon ez az átkozott fájdalom. Ha minden így megy tovább, akkor Csehországban visszatérek! A napokban már a házat is elhagytam, amikor elmentünk hülyülni a haverokkal. Persze jó érzés otthon lenni, de már nagyon hiányzik a csapatom, a srácok, a versenygép, és az ellenfelek népes tábora!
Hamarosan jelentkezem, és ami még ennél is fontosabb nemsokára ismét látjuk egymást!
Üdvözlettel, Valentino Rossi.”
Utolsó kommentek