Sebastian Vettel még többszörös bajnok lesz a Formula-1-ben, közölte az az ember, aki a német pilótát hozzásegítette a Formula-1-es versenyzéshez.

A BMW autósport igazgatója, Mario Theissen 2006-ban szerződtette Vettelt a BMW Sauber F1 csapathoz tesztpilótának, majd 2007-ben az Egyesült Államok Nagydíján, első versenyén pontszerzéssel mutatkozott be. A német szakember elmondta, büszke arra, amit a fiatal német pilóta az idei évben elért.

"Fantasztikus munkát végzett - különösen az utolsó négy versenyen, amikor a nyomás egyre növekedett. Amikor nem ment neki, nyugodt maradt. A négy, vagy öt esélyes közül a legfiatalabb volt az egyik olyan pilóta, aki nem hibázott. Ez nagyon, nagyon jó volt. Élpilóta, már 23 évesen a Formula-1 egyik élmenője. Ha ez így folytatódik, újabb 15 évet maradhat a Formula-1-ben, így még bajnoki címet nyerhet, ha az autója jó lesz."

Theisennek nem volt lehetősége a BMW Sauber csapatnál Vettelnek versenyzői ülést adnia, így elengedte a német pilótát a Red Bullhoz. Az osztrák csapat a Scuderia Toro Rossónak adta kölcsön a 2007-es szezon második felére.

Miután a 2008-as Olasz Nagydíjat megnyerte a Toro Rossóval, 2009-ben más a Red Bull Racing pilótájaként versenyzett és az idei évben a szezonzáró, Abu Dhabi Nagydíjon bajnoki címet szerzett.

Méhes meglátása: Vettel mosolya

Sebastian Vettel már csak a mosolyáért is megérdemelné, hogy világbajnok legyen – mellesleg, vezetni is tud.

Az utóbbi egy hét a sportág legifjabb bajnokának diadalmenetéről szólt, ami kezdődött az Abu Dhabi verseny utáni napon Salzburgban, és végetért a hétvégén a Vettelheimre átkeresztelt Heppenheimban, Seb szülőhelyén. Közben volt még egy teszt is az utolsó verseny helyszínén. Jó volt ott lenni a Hangar-7-ben Vettel ünnplésén, és jó volt látni a fotókat a többi eseményről is. Ez a srác tényleg hihetetlenül üdítő jelenség a Forma-1 mai, kicsit cyberré váló világában. Hát ki tud még ilyen felszabdultan mosolyogni, mint ő? Ha most végigpörgetjük magunkban a legfonosabb arcokat, biztos, hogy természetességből és mosolyból is Vettel lenne a bajnok.

Csak ne savanyodjon bele a rendszerbe!

Mert azért emlékezzünk vissza, a 19 éves Alonso, még minardis korában azért más volt. Most csupa összehúzott szemöldök és szuperkomolykodás. Massa csak mered maga elé. Vagy ott van Hamilton, aki szintén csupa vigyor volt első évében, amikor zöldfülüként szinte kizárólag a dobogón tudott végezni, és ringbe szállt a vb-címért. Ez a Hamilton is elveszett mára...

De érezhetően Vettel ebben is más mint a többi. Mintha ösztönösen tiltakozna az ellen, hogy bedarálja a gépezet, holott a Red Bull mindent a PR-re kifuttató rendszerében azért erre jó esély lenne. Ám nem, neki nincs menedzsere, ugyanaz a barátnője évek óta, gyakran hazajár a szüleihez aludni, a régi szobájába – ott álmodta meg azt is, hogy ő lesz a bajnok! (Más kérdés, hogy valószínűleg Alonso, Webber és tán még Hamilton is ugyanazt álmodta saját magáról azon a éjszakán...)

Szóval Vettel ragyogó versenyző, ragyog az arca, a fogsora – minden PR-t félretéve tényleg ő a legjobb reklámja most a Forma–1-nek.

Alonso: Remélem, jövőre nehezebb dolga lesz Vettel-nek

A kétszeres spanyol világbajnok abban reménykedik, hogy 2011-ben nem fog annyira dominálni a Red Bull, mint idén.

Fernando gratulált a bajnoki címhez, ám személyesen ezt továbbra sem tette meg.

Nagy port kavart Sebastian Vettel legutóbbi nyilatkozata, melyben elismerte, Fernando Alonso továbbra sem gratulált neki a bajnoki címéhez.

A Ferrari spanyol pilótája természetesen a kamerák előtt ezt már megtette, de személyesen még mindig nem, és valószínűleg nem is fogja…

Fernando most inkább abban reménykedik, hogy a Red Bull jövő évi autója már nem lesz olyan gyors.

„Vettel volt a leggyorsabb 2010-ben, 10 időmérő edzést nyert. Volt néhány technikai problémája, melyeknek köszönhetően pontot vesztett, de végül megnyerte a bajnokságot. Gratulálok, de reméljük, hogy jövőre nehezebb dolga lesz.” – mondta Fernando Alonso.

Vettelnek is vonzó a Ferrari, de a Red Bullal védené meg címét

Alig ért fel a Forma-1 csúcsára, többen máris felvetették, hogy Sebastian Vettelnek olyan legendás csapatoknál lenne a helye, mint a Ferrari vagy a Mercedes. A Red Bull 23 éves világbajnoka ugyan tiszteli ezen istállók mítoszát, de egyelőre egy cél vezérli: jelenlegi munkaadójával megvédeni a világbajnoki címét. Helmut Marko, a Red Bull tanácsadója szerint három-négy évig még biztosan a német versenyzőre építik az istállót.

A múlt vasárnap elnyert világbajnoki címével máris a legnagyobbak közé emelkedett Sebastian Vettel. A sportág történetében szinte minden olyan csúcs az ő nevéhez fűződik, ami úgy kezdődik, hogy a legfiatalabb, Jelenleg ő a legfiatalabb versenyhétvégén résztvevő, szabadedzést nyerő, pontszerző, pole pozíciós, futamgyőztes és természetesen világbajnok.

A Red Bull pilótájának már gyermekkora óta Michael Schumacher volt a példaképe - aki szinte az összes olyan kategóriában csúcstartó, amely elől hiányzik a legfiatalabb jelző -, és a hétszeres világbajnok nem is rejtette véka alá azt a véleményét, hogy Vettelből akkor lehet igazán a sportág legendája, ha valamelyik történelmi csapat színeiben is felér a csúcsra.

"Korábban azt mondta nekem, hogy különleges pillanatokat a Ferrarinál, illetve a Mercedesnél lehet átélni. Mindkét márka a Forma-1 múltját, jelenét és szinte egészen biztosan a jövőjét is jelenti. Minden versenyző titkos álma, hogy egyszer a Ferrarinál vagy a Mercedesnél versenyezzen, ám hogy ez egy napon valóra váljon, sok dolognak kell stimmelnie, ugyanis a mítosz önmagában nem elég. De ez még messze, nagyon messze van"- idézte Sebastian Vettelt a Bild című német napilap.

A 23 éves pilóta a napokban nem az esetleges átigazolásával, hanem a Pirelli abroncsok tesztelésével volt elfoglalva, ráadásul esze ágában sincs lecserélni azt a csapatot, amely gyerekkora óta segíti, és a csúcsra juttatta őt a Forma-1-ben is. "A következő célom most az, hogy megvédjem a világbajnoki címemet a Red Bull színében. Náluk megvan az, ami a Forma-1-ben elengedhetetlen a sikerhez: a megfelelő emberek a megfelelő helyen"- jelentette ki 2010 világbajnoka.

Vettel elsőszámú mentora, Helmut Marko tisztában van azzal, mekkora csáberőt jelent egy pilóta számára, ha a Ferrari akarja szerződtetni. Ám úgy véli, néha a csapaton belüli állapotok sokkal többet nyomnak a latban. "Kétségtelen, hogy a Ferrari mindig is legendának számított, és minden versenyző legnagyobb álma az volt, hogy a Scuderia leigazolja őt. Most Sebastian mégis legyőzte Fernando Alonsót a Ferrari igencsak vitatott taktikájával együtt. Igaz, nem keres húszmillió eurót, mint Fernando, de sokkal családiasabb csapat tagja, amelyik akkor sem támadja hátba, ha éppen bajban van"- fogalmazott a Red Bull motorsport tanácsadója a World Online-nak.

Persze azzal tisztában van a szakember, hogy a végtelenségig nem tarthatják meg az F1 idei világbajnokát. "Nem tudjuk tíz évre magunkhoz láncolni, hisz egyrészt nem biztos, hogy ennyi ideig jól érezné magát nálunk, másrészt ő egy nyerő típus, és semmi nem garantálja, hogy egy ilyen hosszú időszakra versenyképes autót tudunk biztosítani a számára. Egyet azonban tudunk, mégpedig azt, hogy a következő három-négy évben rá szeretnénk építeni a csapatot"- árulta el Helmut Marko.

Vettel néha elvesztette a fonalat az ünneplés hetében

Minden idők legfiatalabb F1-es világbajnoka, Sebastian Vettel elmesélte, hogyan ünnepelte bajnoki címét az elmúlt hét során, hogyan sikerült tisztáznia a szezon közbeni félreértéseket csapattársával, Mark Webberrel és szerinte mi az a tulajdonsága, aminek a leginkább köszönheti világbajnoki elsőségét.

- Hogyan töltötte a bajnoki cím megszerzése utáni néhány napját?
Sebastian Vettel: Még vasárnap alaposan kitomboltuk magunkat Abu-Dzabiban, majd rögtön - alvás nélkül - repülőre pattantunk, Ausztriában ugyanis már várt minket a hatalmas fogadás és a kérdések végeláthatatlan sora. Este itt is volt egy kisebb partink, majd másnap már Nagy-Britanniában teljesítettük ugyanezt a programot, ami viszont mégis nagyon különleges volt számunkra, hiszen itt tényleg az egész csapattal ünnepelhettünk együtt, közösen, beleértve a gyárunk minden dolgozóját, akik nélkül semmit sem érhettünk volna el a pályán. Szerda este én már újra repülőn ültem, vissza Abu-Dzabi felé. Bevallom, néha előfordult velem az elmúlt néhány napban, hogy miután elszundítottam az egyik repülőutamon, majd újra felébredtem, nem tudtam biztosan, hogy honnan utazom és hová. Zsúfolt napok voltak annyi szent, de a másik oldalról nézve a dolgot, rövid időn belül rengeteg embert boldoggá tettünk azzal, hogy velük ünnepeltünk, ami nagyon jó érzés volt.

- Egész idő alatt a csapattársával, Mark Webberrel utazott együtt. Volt rá alkalmuk, hogy átbeszéljék a szezon közbeni konfliktusaik okait?
- Rögtön a verseny után volt egy hosszabb beszélgetésünk egymással. Odajött hozzám gratulálni, és közösen megragadtuk az alkalmat, hogy leüljünk megbeszélni az évünket. Volt néhány dolog, ami engem bosszantott az idei év során, és volt néhány másik dolog, ami őt bosszantotta, úgyhogy volt miről beszélgetnünk, de mindent sikerült tisztáznunk. Nem mondom, hogy örökbe fogadjuk egymást a beszélgetés hatására, mert azért megvolt annak az oka, hogy évközben összezördültünk, de mindketten tiszteljük a másikat, és ez egy jó kiinduló alap lehet a folytatásra.
 

Vettel: Oké, hogy repülőn ülök, de hová is megyek?

- Ahová csak megy, ott sorra döntögeti a rekordokat: legfiatalabb futamgyőztes, legfiatalabb bajnok stb. Hogy csinálja, mi a titka?
- Hogy őszinte legyek, valójában ezek a rekordok nem túl fontosak számomra. Ami igazán számít az maga az, hogy megnyertem a bajnokságot. Senki sem tudhatja, mit hoz még számomra a jövő, de én nem is foglalkozom ezzel, egyszerűen örülök annak, amit már elértem. Tudom, hogy nem én vagyok a legidősebb versenyző a mezőnyben, de épp ezért nem tudhatom, hogy ahogy öregszem, nem lesz-e nehezebb ugyanilyen magas szinten teljesítenem.

- Nem gondolja, hogy a fiatal versenyzőkre, akik múlt héten teszteltek, eléggé nyomasztólag hathat, hogy ön ilyen fiatalon máris ilyen sok mindent elért?
- Természetesen nem szoktam ilyesmiken agyalni, és szerintem ők sem, mivel belülről ezt mindenki teljesen másképp éli meg. Igen, ha bizonyos távolból tekintünk az eddigi pályafutásomra, akkor valóban azt láthatjuk, hogy nagyon gyorsan ível felfelé, de valójában én belülről mindig csak a következő lépcsőfok megtételére koncentrálok. Ilyen módon az ember képes különválasztani a végrehajtandó feladatokat, és csak néha kell elemelnie a gázról a lábát, hogy körülnézzen, hol is tart. Néhány napja épp azon gondolkoztam, hogy mennyi idő is telt el azóta, hogy elkezdtem a TV-ben nézni az F1-et, aztán a fejemhez kaptam, és így szóltam magamban: ’Te jó ég, hiszen már nem is csak a TV-ben nézem, hanem magam is a részese vagyok! Sőt, én vagyok a bajnok!’ Ez egy elképesztő történet, még nem is sikerült teljesen elhinnem, hogy mindez velem történt meg.

- Abu-Dzabiban a levezetőkörében a gokartos időket emlegette fel a csapatrádión, és a nehéz kezdetet, amikor még mindenki furcsán nézett önre és az édesapjára, aki mindvégig ön mellett állt. Meg tudná mondani, miért épp ez jutott akkor az eszébe?
- Nos, abban a pillanatban örültem, hogy egyáltalán gondolkodni tudok bármiről is. Hihetetlen érzések lettek úrrá rajtam, nem is tudom megfelelően leírni ezt az egészet. Csak cikáztak az emlékek és a múlt kellemes képei az agyamban, és nagyon reméltem, hogy soha senki nem ébreszt majd fel ebből az álomból.

- Elérte élete célját: a Forma-1 világbajnoka lett. Hogyan tovább?
- Most egyelőre szeretném csak kiélvezni a győzelem ízét a családommal és a barátaimmal. Aztán egy kis idő múlva természetesen elkezdek majd a következő szezonra összpontosítani és arra, hogy megvédjem a bajnoki címemet.
 

Szülővárosában, Heppenheimben még a tetőn is a Vettel-rajongók lógtak

- Tudjuk, hogy nem létezik egyetlen olyan személyiségjegy sem, ami önmagában elég lenne ahhoz, hogy valaki bajnokká váljon. Önnek mi a fő erőssége?
- Erre a címre mindenképpen jó eséllyel pályázik az a tulajdonságom, hogy sohasem adom fel. Idén pontosan egyszer vezettem a bajnokságot: a legvégén, amikor igazán számított. Szerintem ma rengeteg kiváló pilóta szerepel a Forma-1-ben, akik közül a végén csak egy nyerhet, és ebben a versenyben a színtiszta sebesség csak egyetlen tényező a sok közül. Sok mindennek kell összejönnie ahhoz, hogy valaki bajnok legyen. Egy ilyen hosszú szezon során eljön az idő, amikor lankadni kezd az ember figyelme, és fontos, hogy ilyenkor újra fel tudja magát rázni, de a legfontosabb dolog, hogy sosem szabad feladni az önmagunkba vetett hitet. Én szerencsés vagyok, mert a csapat is mindvégig hitt abban, hogy meg tudom csinálni, még a legnehezebb pillanatokban is.

- Volt már rá lehetősége, hogy visszanézze felvételről az abu-dzabi versenyt?
- Csak részleteket láttam belőle. Vasárnap délután a mérnökeim és a szerelőim társaságában megnéztem az utolsó 15 kört, ami elég érdekes élmény volt, mivel ekkor az autóban ülve még fogalmam sem volt arról, hogy jelen állás szerint én leszek a bajnok. Vicces volt utólag látni a felvételeken a csapattagok feszült arckifejezéseit és Christian Horner csapatfőnök idegesen táncoló lábát. De végül mindannyian megnyugodhattak, mivel mindent tökéletesen csináltunk az idei évben, és nem hagytuk, hogy bárki is kizökkentsen minket a nyugalmunkból. Hogy mások mit tettek vagy mit nem, azzal nem foglalkoztunk, csakis a saját feladatunkra koncentráltunk és ennek meg is lett az eredménye. Persze biztos vagyok benne, hogy most sokan azt mondják majd, hogy csak a szerencsének köszönhetem ezt a bajnoki címet, de ha visszanézzük az egész szezon történéseit, akkor azt látjuk, hogy bizony nekem is voltak bőven balszerencsés momentumaim. Végső soron az döntött, hogy mi élni tudtunk a lehetőségünkkel, míg mások nem. Ez ilyen egyszerű.

Hősköltemény, avagy csak hazatolták Vettelt!

Dávid Sándor - Szerintem... - Csak becslésem van arról, hogy amikor Sebastian Vettel Abu-Dzabiban áthaladt a célvonalon, vajon hány embernek szökött könny a szemébe? Első, heveny pillanatomban a fél világra gondoltam, később viszont, ezt az arányt már csak a német ajkú területekre szűkítettem.

Az már csak kicsit később jutott eszembe, hogy ilyen alapon, ha csak kicsit is ügyesebbek vagyunk, Vettelben akár "magyar" világbajnokot is avathattunk volna, vagy, ha az ő személyében nem is, a Red Bullt, ha idejében nekikezdtünk volna, magyar csapattá is átfesthettük volna. Nem hiszik?! Kár. Mert szerintem igen.

Most ugyanis, hogy az új alkotmány megalkotása napirenden van, és mindenféle (persze ellenőrizhetetlen) hírek is szárnyra kaptak például arról, hogy lesz benne valami a Szent Korona-tanból is, a dolog innen kezdve könnyen megoldható. Még csak Werbőczy-ig sem kell visszamennünk, elég, ha csak a szép emlékű Osztrák-Magyar Monarchia néhány évtizedéig rukkolunk vissza, és a Vörös Bika csapat fele máris a miénk! Nincs az olyan régen, amikor még közös csapatokkal indultunk világversenyeken, az meg pláne, hogy szerintem magyar versenyzőket, csapatokat nemzetközi színtereken máig osztrák egységekként tartanak nyilván.

Mert egy dolog, ahogyan mi tudjuk, és egy másik, ahogyan mások tudják. Csak a példa kedvéért mondom, hogy legutóbb (na, ez jó tíz éve volt!), de Rómában a lovas világbajnokságon, ahova már saját pénzemen mentem el, mert annyira nem érdekelte hazánk hírharsonáit, hogy újságírót küldjenek egy ilyen eseményre, szóval Rómában szinte már ölre mentem a világverseny sajtófőnökével, mert szerintem a díszes műsorfüzetben (szinte könyv volt) némely múltbéli jeles, szerintem magyar fogathajtó eseményeket egyszerűen leosztrákozott. Szerencsére mielőtt kitéptem volna egy rakoncátlan hajtincsét, (mutatós nő volt az illető), még idejében leforrázott: "Uram! Maga még nem hallott a monarchiáról?!"

Nyert. Hallottam.

És miután nem volt szándékomban hosszas értekezést folytatni a rendkívül elfoglalt hölggyel a Wiener-Neustadt-i (Bécsújhely) vívómester és lovagló tanárképző régmúlt évtizedeiről, bocsánatot kértem, és befogtam a számat. Miért pont én oldjam meg szerteágazó történelmünk homályos pontjait? Például azt a dilemmát, amelyet szlovák barátaink okoztak nekünk néhány évvel ezelőtt, amikor néhány olimpiai bajnokunkat átsorolták magukhoz. Azon egyszerű oknál fogva, hogy nevezettek - szlovákok! No, ilyen alapon gondolom én a "Mateschitz" gárdát kissé magyarosítani, ha már másképp nem megy, hogy nekünk is legyen végre világbajnokunk.

Remélem, a Kedves Olvasó eddigre már rájött, hogy amit fentebb írtam az vicc - de szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy attól még nem hülyeség!

Hogy mennyire nem, annak igazolására hadd mondjam el, (talán megbocsátja nekem), hogy néhány évvel ezelőtt, amikor még Baumgartner versenyzett, Frank Tamásnak volt egy eredeti ötlete, mégpedig egy "K. und K." Forma-1-es csapatot létrehozni Baumgartnerrel és az osztrák Friesacherrel a Minardinál. A dolog sajnos, itt nem tárgyalandó okokból nem jött össze: amikor Friesacher jött, akkor Baumgartner már ment, pedig, ha egyesíteni tudták volna a támogatást meg az érdekeket, kisülhetett volna valami ebből az ötletből is.

De térjünk csak vissza a könnyekhez!

Mert tömegméretű, és csak felbecsülhető mennyiségű könnyeken belül, azt tudom pontosan, hogy két ember biztosan könnyezett Vettel fantasztikus győzelme felett. Az egyik maga Sebastian, aki később szóban is bevallotta, amit a kicsit is figyelmes nézők élőben is hallottak, hogy a sisak alatt oroszlán módra elbődült, majd sírt is egy sort, így szabadult fel benne a felhalmozódott rettenetes mennyiségű feszültség.
 

A másik konkrét örömkönnyeket hullató ember pedig "Herr Stremme", azaz kiváló német, sőt hamburgi barátom, Rolf volt, a felesége, az egyetlen élő magyar Dohnányi, Márta tanúsága szerint. Nem szokásom, de most kénytelen voltam a nevükön nevezni őket, mert másképp, egyesekben felmerülhetne a gyanú, hogy csak linkelek, pedig igaz a történet, mert én egyébként sem tudok kitalálni semmit, csak ami megtörtént azt tudom leírni. Mint például most, hogy Rolf, ez a derék sportember (élvonalbeli labdarúgó volt és nem nálunk, hanem az NSZK-ban), igazi kemény legény, fiatal korában harckocsizó tiszt, Vettelt látván hosszú percekig könnyezett a meghatottságtól, ő, akivel ez nem esett meg Schumacher egyetlen győzelme alkalmával sem! Meghatottsága csak akkor változott hirtelen haraggá, amikor Márta szelíden megjegyezte: "Így könnyű nyerni. Megvettétek a két Renault-t, és a kész!..."

Az ekkor kitört családi villongás további eseményeivel most nem untatnám az olvasót, majd a végeredménnyel, ha egyáltalán lesz vége, jelentkezem. Már csak azért is, mert ők jelenleg otthon vannak, Hamburgban, én meg itthon robotolok Pesten. De nem véletlenül, hanem azért idéztem őket, hogy megmutassam, milyen éles kettősség kísérte és fogadta Sebastian Vettel győzelmét. Amint azt egyébként már jelen dolgozatom címében is igyekeztem jelezni.
 

Mert nem férhet kétség ahhoz, hogy amit Vettel, és mögötte a Red Bull csapata egész évben, de főként ezen az utolsó világbajnoki futamon teljesített, az szinte emberfeletti, hihetetlen bátorságot, elszántságot és tökéletes mesterségbeli tudást követelő, világra szóló nagy tett volt. Mint írtam: valóságos hősköltemény, hősi eposz, ha úgy tetszik! Amelyben a hős, amint illik ezer veszélyen át, leküzdve minden ellent, sőt magát a hétfejű sárkányt is, elnyeri méltó jutalmát. A királykisasszonyról és fele királyságról egyelőre még nincsen szó, de gyanítom, hogy megbújnak ott valahol a háttérben.

Ami pedig magát a versenyt illeti, csak azt sajnálom, hogy előző írásomban már elmondtam szinte mindent, amit tudni illett a várható eseményekről, és most abban a hülye helyzetben vagyok, hogy csak ismételni tudom, mert ismételni kell magamat. Mert "...egy újszülöttnek minden vicc új!", és biztosan van néhány újszülött most is, aki nem olvasott még egyetlen sort sem tőlem, egyébként pedig jeles tanítómesterem, Szombathy Pista, (Isten nyugosztalja!) első dolga volt az agyamba vésni az a törvényt, ami a "l’Equipe" sportlap minden szerkesztőségi szobájának bejárata fölött ott virít(ott?): "Lapunk ma jelenik meg először!"

Ennek szellemében tehát: Mateschitz és csapata gyakorlatilag maga mögött tudhatta a teljes németajkú közönség rokonszenvét, ami nem kevés. Ez a közösség magában foglalja a német RTL televízió kitűnő stábját, amely azonos összeállításban dolgozik a Forma-1-ben évtizedek óta, és mestere a versenyzők menedzselésének a közvetítések által. Más szóval, az idény első percétől kezdve Sebastian Vettel oldalán állt, és soha, még a legnehezebb időszakokban sem, egyetlen pillanatra sem engedte el a kezét.

De a csapat és Sebastian mögött sorakoztak fel olyan szakemberek, mint Niki Lauda, Gerhard Berger (akinek a csapatában Vettel annak idején kezdett és első sikereit aratta), és nem utolsó sorban dr. Helmut Marko, volt Forma-1-es versenyző, akinek világbajnoki esélyeit egy felpattanó kő foszlatta szét, miután egyik szemére megvakította. Marko azonban soha nem szakadt el a versenyzéstől, versenyző iskolát tarot fenn, és a Vettelnek is egyszerre volt "apja", "pszichológusa", és barátja. Maga a csapattulajdonos is ugyanebbe a körbe tartozik, egységükben rejlik az az erő, amely ennyire feszített, hajszálakon múló versenyben is világbajnoki címhez segítette közös gyermeküket, Vettelt!

Ahhoz azonban, hogy az idény kezdetétől dédelgetett tervük valóra válhasson, elsősorban az kellett, hogy Vettel, aki évközben követett el szarvashibákat is, a sorozat végén hibátlan teljesítményt nyújtson. Mert támogatni, sőt megkülönböztetetten segíteni csak azt lehet, aki képes hozni magát, és megoldani a rá háruló feladatokat.

Ebben a tekintetben Sebastian Vettel teljesítménye már "schumacheri" magasságokba emelkedett. Ahhoz, hogy nyerni tudjon meg kellett ugyanis nyernie mind a négy, még hátralévő versenyt! És - lényegét tekintve - meg is nyerte! Mert amikor Yeonganban, Koreában elfüstölt alóla a motorja, akkor is elöl, nyerő pozícióban volt, a következő két versenyen pedig, így Abu-Dzabiban is rajt-cél győzelmet aratott.
 

Ezeket az eredményeket azonban csak úgy érhette el, hogy csapattársa, Webber már felhagyott azzal az éles versenyzéssel, amellyel év közben négy győzelmet is elragadott, ha úgy tetszik, előle. Amikor már végletesen kiéleződött a világbajnoki címért folyó verseny, attól kezdve Webber inkább kísérte, mintsem támadta volna Vettelt, annak ellenére, hogy a csapat igen kis támogatásával már világbajnok lehetett volna!

Ezt a támogatást azonban nem kapta meg. Bár a Red Bull, sőt maga a tulajdonos Mateschitz is fennen hangoztatta (és hangoztatja ma is), hogy az ő csapatánál "nincs csapatutasítás", (ellentétben a Ferrarival, amelynél van), enélkül Vettel nem lehetett volna világbajnok. Maga Webber is elszólta magát ebben a tárgyban Silverstone-ban, egyik győzelme után: "Nem is rossz ez egy második versenyzőtől! Nem igaz?!"

De. Ezzel együtt sokáig nagy szabadságot élvezett. Csak amikor "szorult a hurok", akkor derült ki, hol vannak ennek a szabadságnak a határai. Amelyeket maga Mateschitz jelölt ki, mondván: "Inkább elveszítem mind a két világbajnokságot, de nem utasítom Vettelt!" - arra, hogy támogassa Webbert a hátralévő versenyeken abban, hogy az ausztrál világbajnok legyen. Más szóval: a Red Bullnak nem kellett ausztrál világbajnok! Neki csak Vettel kellett, semmi más. Dupla, vagy semmi! - ahogy korábban írtam. És 19-re még lapot húztak, ami nagy bátorságra, és nagy hazardírozásra vall, de miután ez a lap egy alsó lett, az életben soha senki nem fog már emlékezni arra, hogy Vettel győzelme milyen hajszálon függött!

És nem fog emlékezni arra sem, hogy Webber, az ausztrál sem lesz már soha világbajnok. Annak ellenére, hogy jövőre is szerződtették, néhány millió dollárra, fájdalomdíjként. Aki látta Abu-Dzabiban unottan körözgetni a kilencedik (kb.) helyen, az tudja, miről beszélek. A közelébe sem ment az igazi küzdelemnek, talán akkor lett volna rá szükség, ha nincsenek elegen Alonso előtt, de jobb volt messze maradnia, mert hét ponttal többje volt, mint Vettelnek, s ha netán mögé érkezik, ott a baj!

Megint előző írásomat kell elővennem, amelyben azt írtam: "elég, hogy elébe keveredjen megint egy "Hülkenberg", és Alonso máris veszít." - mert látnoki szavaim ím beteljesültek.
 

Ezt a "Hülkenberget" ugyan Vitalij Petrovnak hívják, az első orosz versenyző a Cirkuszban, és egészen eddig, az utolsó futamig mindenki, boldog-boldogtalan rajta köszörülte a nyelvét (kivéve a gyevi bírót, azaz engem.) A sors viszont úgy hozta, hogy ez a sokak által lebecsült ifjú, (akinek "az ülése már ingott" a magyar kommentátorok szerint hosszú ideje,) ez lett Fernando Alonso harmadik világbajnoki címének a sírásója! Csak ment, csak ment a habzó szájjal mögötte vergődő spanyol előtt, mindegyre várván, hogy a nagynevű előd végre megtámadja, de miután ez nem következett be, vígan a célba vágtatott, ő, a "kis senki" a maga pompázatos Renault-ján, a haját tépő Alonso előtt. Aki, a kiszálláskor az arcát tekintve, minimum egy évtizedet öregedett ez alatt a verseny alatt!

Ehhez természetesen az egy "Hülkenberg"-en kívül többek is kellettek. Egy "nagyobb senki" például a másik Renault-ban, Kubica, akinek nem kellett olyan látványosan sokat javulnia, mert ő már járt máskor is elöl, aztán a két McLarenben Hamilton, és Button. Akik, mint az várható volt, nem kímélték magukat, és a Ferrarit sem! Hamilton egyenesen a győzelemre hajtott, és Button is megcélozta az első helyet magának, ellenük tehát nem igen volt mit tenni: világbajnokok, jó autókban, ők már Vettelnek való falatok voltak. Vagy inkább: lettek volna, ha végig bírják az iramot.
 

Alonsónak ugye, elméletben már a negyedik hely is elég lett volna, ami látszólag nem nagy követelmény. Induláskor ő volt a legközelebb a világbajnoki címhez, neki volt a legtöbb pontja. A múlt statisztikái azonban figyelmeztethették arra, hogy a hasonló szoros versenyeken nem a legesélyesebb szokott győzni! Őt is, meg a Ferrarit is. Domenicali nyilván ennek tudatában mondta a verseny előtt, hogy: "tudjuk mit kell tennünk, és meg is tesszük." Ez egészséges önbizalomra vall, ám a végeredmény azt mutatja, hogy volt valami, amit ha akartak is, nem tudták megtenni.

Nem tudtak ütőképes autót tenni a kétszeres világbajnok Alonso alá!"

Mint minden verseny után, Abu-Dzabi után is, sőt már közben is, elhangzottak olyan bölcs kommentárok, hogy "a Ferrari eltaktikázta magát", meg, hogy: "Ha már az elején a többiekkel kihozta volna Alonsót, akkor nyert volna" és hasonlók.

Nem tagadom, mindegyikben ott van egy lehetséges igazság szikrája, de mindegyik mondat "Ha"-val kezdődik, s emiatt nem is érdemes kimondani. Egyetlen dolog biztos: más lett volna a verseny képe.

És a másik: ugyanúgy Vettel lett volna a világbajnok!

Ez a verseny ugyanis nem taktikai verseny volt, nem is azon állt vagy bukott Alonso győzelme. Belejátszott ugyan minden: a két Renault hirtelen megtáltosodása - de vajon miért ne támogatták volna a Red Bullban dolgozó másik Renault-t, a testvért?!
 

És miért ne hajtott volna életre-halálra a kis Rosberg, és a két McLarenben Button és Hamilton?!... És valóban: ha Liuzzi nem gázolja le azonnal a balfék módjára megperdült Schumachert, akkor sem ezt a verseny láttuk volna. Hanem Vettel egy kört vert volna mindenkire... (Ez persze csak élc volt)

Itt nem volt titok, nem voltak váratlan "mesterhúzások". Itt egyszerűen az történt, hogy Alonso Ferrarija gyengébb volt mind a Renault-knál, mind a McLareneknél, mind a Mercedesnél! Aki ugyanis azt hiszi, hogy Alonso igyekezetében nem taposott lyukat a padlólemezbe, az téved, nem ismeri a spanyolt. Ha pedig a Ferrari ebben az éles helyzetben nem volt képes egy ütőképes autó alátolni, akkor nincs miről beszélni. (Hol volt Massa a másik Ferrarival?...)

Ezért aztán be is fejezem. Egy nagyszerű csapat "a sírból" is visszahozta Vettel győzelmét, a többiek mag nem tudták megakadályozni.

Nekem így is jó. Sőt talán jobb is így. A Ferrari már halomra nyerte magát a McLarennel együtt az elmúlt évtizedekben, s éppen ideje volt, hogy jöjjön egy új csapat, egy új nagycsapat, s egy nagyszerű új versenyző, aki ettől a pillanattól kezdve már részt kér nem csak a Forma-1 jelenéből, hanem a jövőjéből is!

Hajrá Vörösök! (Mert a szín az maradt.)

A német sajtó megpróbálja befeketíteni Webbert?

Vettel: "Valakinek" nem volt kedve tesztelni

A Formula-1 2010-es bajnoka, Sebastian Vettel a hétvégén szülővárosában, Heppenheimben járt, ahol különböző kérdésekre kellett válaszolnia a 10 ezer fős közönség előtt. Valaki arra volt kíváncsi, hogy mi volt az oka annak, hogy az Abu-Dzabiban megrendezésre került teszten két napon keresztül volt szolgálatban, míg mások csak egy-egy napot töltöttek a pályán. "Valakinek nem volt kedve hozzá" – hangzott a német pilóta válasza. A Bietigheimer Zeitung című napilap interpretációja szerint a "valaki" nem más, mint a csapattársa, Mark Webber.

Vettel kijelentése sokakat meglepett, ugyanis a bajnokság harmadik helyezettje igazoltan hiányzott a tesztről. Az ausztrál pilótára a 2008-ban elszenvedett lábtörése miatt egy újabb műtét várt. A Bietigheimer Zeitung azt állítja, hogy Webber "nem tudta feldolgozni a bajnoki vereséget", ez azonban nem helytálló, ugyanis tény, hogy a Red Bull már az évadzáró Abu-Dzabi Nagydíj előtt bejelentette, hogy a Pirelli teszteket egyedül Vettel végzi majd el. A bajnoki cím sorsa pedig az utolsó versenyen dőlt el a két Red Bullos, Fernando Alonso és Lewis Hamilton között.

Mateschitz: Vettel a csapatunk falkavezére

A Red Bull Racing versenyzői, Mark Webber és Sebastian Vettel jövőre is azonos esélyekkel vághatnak neki a Formula-1-es bajnokságnak, noha azt senki sem tagadja, hogy az ifjú világbajnok a Milton Keynes-i csapat falkavezére. Ezt a salzburgi cég főnöke, Dietrich Mateschitz erősítette meg a Welt című napilapnak adott interjúban. "Sebastian tíz év alatt vált igazi vezéregyéniséggé. Ő lett a Formula-1-es csapatunk falkavezére, emiatt hatalmas teher nehezedett a vállára. Seb így szerette volna viszonozni a bizalmat."

"Nem minden pilóta alkalmas arra, hogy vezető legyen. Egy világbajnoknak sok feladattal kell megbirkóznia. Seb nagyon sok dologban jobb, mint a többiek. Képes arra, hogy magával ragadja és motiválja az embereket" – vélekedik az osztrák üzletember, aki leszögezte, hogy Vettel bajnoki címe ellenére sem lesz kivételezés.

"Mark és Seb azonos feltételek mellett léphetnek pályára. Sebastiannak jövőre újra bizonyítania kell. Mark meg fogja nehezíteni a dolgát. A bajnoki bónusz önmagában nem lesz elegendő."

Arra a kérdésre, hogy adott esetben hajlandó lenne-e elengedni Vettelt a konkurenciához, Mateschitz azt felelte: "Amíg olyan autót tudunk biztosítani neki, amivel nyerhet, addig maradni fog. Ha nem, akkor ha lesz is szerződése, akkor sem fogjuk magunkhoz láncolni. Egyelőre azonban marad az álomcsapat."

Vettel tehetségkutatónak állt

Hamilton: Nem okoz nagy törést, hogy Sebastian túlszárnyalt

A McLaren-Mercedes versenyzője, Lewis Hamilton nem tudott bajnoki címet szerezni a 2010-es Formula-1-es szezonban, ráadásul még az egyik rekordját is elveszítette, az Abu-Dzabi Nagydíj után ugyanis Sebastian Vettel lett minden idők legfiatalabb bajnoka a száguldó cirkuszban. "Nem okoz nagy törést, hogy Sebastian túlszárnyalt ebben a kategóriában. Ez is egy fontos rekord, de a bajnoki cím még fontosabb, amit már senki sem vehet el tőlem."

"Pontosan emlékszem arra, hogy mennyi minden hárult rám 2008-ban, amikor Brazíliából visszatértem Angliába. Szerettem volna mindenkinek személyesen köszönetet mondani a gyárban, de nagyon sok rendezvényen kellett részt vettem, ami fizikailag kimerített. Szerencsére a győzelemből energiát lehet meríteni. Azt tanácsolom Sebnek, hogy élvezze ki a siker minden pillanatát. Sebastian jól bánik a sajtóval, ezért biztos, hogy megbirkózik az új helyzettel is" – idézi a Welt című napilap Hamiltont, aki biztos abban, hogy a német versenyző a jövőben kemény ellenfél lesz.

"Jövőre több futamot fog nyerni, mint eddig, és egyre több tökéletes versenyt fut majd. Persze mindent megteszek azért, hogy ebben megakadályozzam őt. Van néhány párhuzam köztem és Seb között. Abban a szezonban, amikor nyertem, én is hibáztam, egy évvel később azonban már kevesebbet. Seb elkötelezett a Red Bull iránt, én pedig a McLaren versenyzője vagyok évek óta" – folytatta a 14-szeres futamgyőztes.

"Kedvelem Sebet, aki egy remek sportember. Már a szezon előtt is mondtam, hogy Seb és én az új generáció tagjai vagyunk. Felkészültem, hogy évekig fogunk harcolni egymás ellen."