egészen a mai napig elhittem, hogy van esélyem.
nem akarom azt mondani, hogy feladom, de most hullik minden álmom darabokra.
elfogadtam, hogy nem kellek egyetlen pasinak sem. elfogadtam, hogy nem vagyok képes barátnőt tartani. elfogadtam, hogy ne akarja túl sokat. de nem tudtam lemondani arról, hogy álmaim legyenek. ma viszont ezt is meg kell tennem.
tanultam, végig, mindig. mert olyan munkát akartam, amit szeretek csinálni és amivel egyszerre meg is élhetek, és majd segíthetek a szüleimnek. felvételiztem, felvettek. pályáztam és ösztöndíjat nyertem. minden pénzt, amit kaptam, az ösztöndíjat, vagy,amit mamáéktól vagy a keresztanyámtól kaptam odaadtam nekik. soha nem kértem semmit sem, és soha nem akartam magamnak venni sem semmit. azt akartam, hogy egyszer ők mondják, hogy itt a jegy, menj megérdemled. és bár megvan most a jegyem, de legszívesebben , ha tudnám akkor visszatekerném az időt, és nemet mondanék.
azt mondták menjek csináljam a jogsit, december 6-n elkezdtem és abbahagytam mert tudtam, hogy erre nem telik. tegnap újra elmentem, mert mondták, aztán a tesómnak 2 éve ment szarrá a telója, azóta is vesznek neki újat.. a jogsi, kb. 150 ezer ft, a ring kb. 80 ezer, aztán decemberben szalagavató, majd a ballagás, aztán az albérlet, a fősuli..
megkérdeztem, hogy hogyan lesz ez ? aztán azt mondta ma anya erre, hogy nem hiszi, hogy fősulira járhatok majd, ha mégis, akkor a közelbe.
tök mindegy mit akartam, hogy miért küzdöttem eddig ennyit. nem számít.
minden dolog, amiről álmodtam már akkor kudarcba fulladt, amikor még el sem döntöttem, hogy ezt akarom..
volt valaki, aki azt mondta szeret..és, hogy fontos vagyok neki. de ez a valaki vasárnap bebizonyította, hogy nincs így .. képes volt, egy olyan embert helyezni elém , akivel soha életében nem beszélt..nem találkozott..aki sohasem volt mellette a bajban, akitől soha nem kért segítséget.. és nekem tudnom kell, hogy neki ez az ember mennyire fontos. ez az, én tudom.. épp ezért nem írtam le a véleményemet. ő pedig szintén tudta, hogy nekem is van egy ilyen fontos ember az életemben, de nem számított. és nekem azt is tudnom kell, hogy ő csak a véleményét vállalta..
és azóta sem írt.. láttam, hogy azokkal az emberekkel tárgyalta meg, akik ugyanazt az embert szeretik, mint ő.. és nekem ez fáj..én nem keresem. nem fogom. nem megy..
ez most így egyszerre nekem sok. talán túl sok..
Utolsó kommentek