Köszönöm Mindenkinek! Jolesik,hogy itt vagytok és megprobáltok segíteni.
De bármennyire is sokat jelent nekem,hogy személyes ismerettség nélkül is itt vagytok..az,hogy TI jobban mellettem vagytok,mint bárki más,aki ismer személyesen is..Akkor sem tudok mit tenni. A szavak,mondatok nem tesznek boldoggá. Szavak..Tegnap olyan szavak hangzottak el...amelyeknek, hatalmas sulyuk van..Amelyeket talán megbocsátani meglehet,de felejteni SOHA.!!
Nincsenek más emberek. Nincsenek jobbak..és különlegesek.Mind egyforma.
Élvezik ha fáj, ha fájdalmat okozhatnak,ha árthatnak neked. Jol vigyázz kiben bízol meg. Hát nem tudtam megbízni benne ugy ahogy szerettem volna. Saját magamat ettem emiatt ,mert nem sikerült. De ezek szerint akkor nem bennem volt a hiba.
Amikor meg kell hozni azokat a fontos döntéseket akkor egyedül maradsz. Addig kellesz mindenkinek míg tudsz neki segíteni és ki tud használni..Azután eldob..mint egy használt zsebkendőt...Tele sebekkel,érzélmekkel ,fájó emlékekkel.
Rengeteg kérdés..és érzés van bennem. Ezentúl minden annyira más lesz...
Annyira fáj..:'( annyira nehéz..De meg kell tennem mert muszáj...!!!
Nem látháják,hogy fáj..és azt sem,hogy nehéz. Kínoz a fájdalom..de csak ez maradt már nekem. A fájdalom az egyedüli reményem..Mert tudom,hogy addig élek míg érzem....
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt, vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva hibáknak
Utolsó kommentek