..én nem ezt akarom..nem akarom,hogy azt mondja nem leszel egyedül..és elmenjen..nem akarom,hogy megkérdezze mi a baj..és utánna elmenjen.. nem akarok semmit, csak meghalni..nem érdekel semmi..nincs nekem senkim és semmim..és ezt nem lehet elvenni..megprobáltam olyan barát lenni,amilyet én is szerettem volna, de sohasem kaptam meg..egy olyat,aki megölel, elmondja mi a baj , meghallgat és mindig megvigasztal és azt mondja nincs semmi baj, minden rendben van. Nincs ilyenem, nincs nekem senkim.Üres vagyok..de legfőképpen egyedül..Már nem fáj, ha igy kell élnem..és az sem ha már nincs életem..már nem számít..nem számít semmi. feladom..feladom...
feladom...
2008.10.23. 19:41 | Andrejja | Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://manocska29.blog.hu/api/trackback/id/tr25728624
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek