aki ismer az tudja, hogy milyen vagyok, tudja hogy ki vagyok, aki ismer, jobban ismer, mint én önmagam. miért mondjátok azt, hogy itt vagytok, ha s ezt most ezért kérlek ne haragudjatok meg, de miért mondjátok? ha eszetek ágában sincs itt lenni. Nem elítélek benneteket, nem abban van , hogy szeretlek titeket, hogy meghallgattok-e, vagy hogy ugy cselekszetek ahogy azt én akarom. de ne mondjátok, csak annyit kérek ne mondjátok, hogy itt vagyok. Vive. Ne mond. Mert " nem akartam irni, mert elfoglalt voltál" "nem akartam irni, mert nem voltál a gépnél" "nem akartam írni, mert mindjárt megyek" ez a legrosszabb. amikor jönnek a kifogások, mikor azzal kezditek, hogy nem akartam ezt, vagy nem akartam azt, mert... nemérdekel. ha nem akarod, akkor ne tedd. ha pedig akarod, tedd meg. de ne kátelkedj, hogy megkellett volna-e, vagy jo-e hogy megtettem. Mert nem lesz senki, aki megkérdezze, hogy ezt akarod-e egyedül leszel, mindig. és neked kell majd döntened, neked kell döntened. senki nem lesz ott, de valaki a nagy távolságbol ott lesz, mert nincs idő, vagy tér, ami elválasszon bennetek, nincs személy, nincs az a lény, aki megtegye. ugy kell tovább menned, hogy készen állj, hogy minden , amire majd szükséged lesz ott legyen benned. igy hát ne bánd, azt amit teszel, tedd meg, s attol jobb leszel. a saját életedet csak akkor elheted amikor majd elhiszed, hogy megtudod tenni, képes vagy rá, és nem akarsz már megfelelni senkinek.
most ugy érzem végre sikerülhet megtennem valamit, valamit amit akarok, de ahhoz az kell, hogy ne jöjjenek ilyen kijelentések Vive..mert nincs rá szükségem, sajnálom ha fáj, bár kétlem, hogy ha ezt olvasod fájdalmat érzel.
én nem egy kártyavár vagyok, aki azt várja mikor dől végre össze, én a cselekvő kártyavár vagyok, aki nem akar és nem is fog összedőlni.
te döntesz. te dönts!
ugy látszik engem érintett a bajnoki címtől való bucsu a legjobban..pedig ott sem voltam, de azalatt az idő alatt éltem át életem leghosszabb, és legfájobb perceit..és amikor megtudtam,hogy elbuktak..percekig ültem..és nem jött ki hang. s miközben őt bátorítottam, hogy nem történt semmi, van idő, és ott lesz az uj szezon..de..ugy érzem elárultam. mert napokkal előtte megígértem, hogy nem lesz baj, hogy nyernek, hogy ők lesznek a bajnokok..de..nem így lett. s most ő segít nekem túllépni.
én nem tudok rá haragudni, nem bírom őt bántani. a legfontosabb ezen a nagy kerek kék bolygón. senki és semmi nem veheti el, mert az életet nem vehetik el. amikor azt hittem, hogy nem érdeklem őt nem volt igy..mert mindig ott volt, s csak ő volt ott. nem az aki azt mondta, itt vagyok..s az sem akit gyerekkorom óta ismerek..hanem ő.
olyan sírhatnékom van. nincs jó kedvem. de különösképpen rossz sincsen. olyan lágyan csöppennének ki belőlem a fájdalom szomorú érzései, mint ahogyan az eső esik most. lassan. lágyan. gyengéden. és mégis erősen, csak, hogy tudjam, csak, hogy érezzem, hogy valami nem jó, valami nem kerek, valami nem egész.
nem vagyok jól. nagyon régen nem éreztem ilyen rosszul magam. most megint az írásba menekülnék. vagy egy telefonba. hozzá. vagy neki. érte.
néha annyira nem értem magam. talán csak a fáradtság. talán a sok minden, ami a fejemben zúg, és nem hagy nyugodni. talán minden. s talán semmi.
erőltetném a gondolatokat, a jó érzést magamban, s talán benned is...de nem megy,... most nincs kedvem gondolkozni. mint az esőcseppek. nem gondolkoznak, hogy hová essenek. csak hullanak alá, és ha épp egy esernyő felfogja őket, akkor lassan csúszva lefelé, irányt változtatva érnek földet.
most jó lenne egy esernyő az életemben. aki kicsit megfogja a csúszásom, egy kicsit lassít rajtam, egy kicsit megsímogat esés közben.
most Rá gondolok, Rá, akivel már annyi mindent megéltem. átéltem. az én esernyőmre.
de jó lenne, ha itt lenne most mellettem.
Utolsó kommentek