Részvétem-hallotta.
..majd azt érezte, hogy valaki megfogja a vállát. Ismerős kezet érzett, olyasvalaki kezét, aki nem egyszer érintette meg őt. A tapintása lágy volt és őszinte. Lassan fordult meg és a Jégember állt előtte. Egyszerre érzett meglepettséget, örömöt és talán megnyugvást is. Nem számított erre, de örült , hogy így történt. Ő is beszélni akart vele, de a mamája halála , az eltiltás eltörlése és a hazaz verseny..valahogy ezek mellett nem maradt rá ideje. Egy nagyon apró mosoly és egy köszönő pillantás után ezt mondta: Nem akarlak kitúrni.

Egymásra néztek, mélyen bele egymás szemébe. Nem értette egyik sem a másikat.
Miért mondta ezt - Kimi csak ezen törte a fejét.
'Azt hiheted, hogy el akarom venni a helyedet, hogy azt akarom, hogy itt hagyd a Forma-1-et, hogy ne versenyezz többé..de ez nincs így. Egyáltalán nem erről van szó. Régóta dédelgetett álmom, hogy egyszer a Ferrarival versenyezek. Megfogadtam a nagymamámnak, hogy ha lehetőség lesz rá, belevágok. Most itt áll , és meg kellett probálnom. Nem tudom, hogy sikerül-e vagy sem, de tudom megpróbáltam, és ez valamivel könnyebbé teszi, még ha nem is jön össze. De azt tudnod kell, hogy soha nem akartam, hogy  elmenj.., főképp nem miattam. Te vagy a legjobb ellenfél, akit valaha kívánhat magának az ember.

Nekem is te voltál a legjobb ellenfelem. -ez volt a válasz.
 

Kíváncsi lennék milyen csapattársak lennénk..(:  - kérdezte a Jégember. ( aki mintha olvadni kezdett volna. )

Akárcsak én.

Sokra értékelem azt, amit az előbb mondtál.  Nem gondoltam, hogy a helyemre pályázol, én is éreztem ezt. Tudom milyen érzés megvalósítani egy álmot.

Apró mosoly mindkettejük arcán, majd két ellentétes út..

Magukban tudták, hogy ez megtörtént, de mások csak sejthették..*