y volver a empezar y nunca volverá..

A hetem hát kicsit sem volt olyannyira zsúfolt , mint a jövőhetem. Azt meg kell hagyni, hogy elég fárasztó volt, de nem is tudom nem volt olyannehéz. A térdem ismételten elkezdett fájni, az utóbii három nap borzalmas volt, de végülis kibírtam. Ismételten szembesülnöm kellett azzal, hogy mennyire akarnak engem mások irányítani. Lehet, hogy csak megvédeni akarnak, de nincs erre szükségem, nekem kell megtanulnom dönteni és eldönteni ki vagy mi jó nekem és ki vagy mi nem, mert erről szól az életem. Volt néhány elgondolkodtató beszélgetés illetve üzenet, amelyek még most sem tisztázodtak bennem. Aztán ez a csasztuskás történet, egyre jobban az jár az agyamban, hogy egy egyszerű és határozott NEM mennyire megkönnyítette volna a történéseket.. de akkor nem is tudom miért jó ötletnek tünt..vak voltam sajnos és ezt már nem tudom visszacsinálni. A földrajz házidolgozatommal szerintem nagszerűen haladok, hiszen sikerült megrajzolni minden kontinenst. (: Azt hiszem büszke lehetek magamra és megköszönöm Andi segítségét, mert Európa és Afrika huzósnak bizonyult nekem. xP Azt hiszem a hét számomra legfontosabb és legszebb pillanata az volt, amikor a mérleg 64 kg-t mutatott. :) 14 kg közel 7 hónap alatt. Határtalan boldogság ez. ;) Azt hiszem abbahagyom a biologia faktot, nem tudom mit akarok kezdeni az életemmel a későbbiekben. Az előre elképzelt életem, minden ködbe borult, mindent homály fed és fogalmam sincs arról, hogy mikor tisztul le újra. A pénteki osztályfőnöki óra a legerősebb mértékben világossá tette számomra azt , amit eddig csak kostolgattam..felnövünk..Zoli 18 volt pénteken..( Boldog Születésnapot. ) szóval felnövünk..bő 3 hónap múlva 17 vagyok..és..valahogy ez mind megijeszt.. ez a korszak a legszebb az életemben..az igaz szerelem, az igaz barátságok..mind itt kötettnek..minden ebben a korban indul el, nekem legalábbis mindenképp. Több mint 16-nak, de még nem 17-nek..ezt a kort szeretem..még ha ettől is félek a legjobban. Lassan mindez elmulik majd..már nem ugyanazok a kisgyerekek vagyunk..mert bár alig 15 évesen találkoztunk..ma már van, aki 18, van aki 17 és van, aki pár hónap múlva lesz 17.. ijesztő.Mintha minden egyszerre érne.  Nem akartam, hogy azt higyje, hogy bezárva tartom, hogy a bezártság érzetét érezze..de azt hiszem mégis így van..mostmár tudom bármit vártam és akartam..semmi sem válhat már valóra.