A legnagyobb ember azt mondta, amikor fáradt és kimerült voltam:
"Ki vagy te, hogy feladod a fizikai kimerültséggel szemben? Szerinted ha az Élet igazi hősei így tettek volna, emlékeznénk rájuk? NEM!
Most tedd fel magadnak a kérdést: Ki leszek, ha nem egy ember, aki a jó irányba vezeti az embereket és példát mutat? Aki képes kibírni a fájdalmat, bár nem keresi azt? Aki összeszorítja a fogát, ha fáj, nem pedig mindenkinek kiáltja, hogy "fáj!"?
Egy ember, aki nem rendelkezik azzal az erővel, hogy legyen Valaki... ez akarsz lenni? Egy gyenge ember, aki képtelen harcolni?"
Talpra álltam. Kiálltam az esőbe... esett... csak esett... és esett... én pedig elindultam... futottam... teljes erőmből... mintha minden lépés kín lett volna és mégis... mégis éreztem, hogy közeledek... hogy nem fogok megállni, amíg ott nem leszek... Hogy már a határ a csillagos ég... Hogy hova tartotok? kérdezheted... de előbb gondolkodj: fontos ez?? Szerintem nem, és ne is gondolkozz tovább! Értelmét veszti az egész! Csak menj előre, tiszta erőből, és soha ne állj meg!
ne állj meg.
2009.12.04. 19:26 | Andrejja | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://manocska29.blog.hu/api/trackback/id/tr611574384
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek