"Bármennyire is erőlködtem, hogy ne gondoljak rá, nem azért küzdöttem, hogy elfelejtsem. Éppen hogy attól féltem - éjszakánként, amikor a hosszú álmatlanságból eredő kimerültség lerombolj az önvédelemre emelt falakat -, hogy elfelejtem, hogy a múlt kicsúszik a kezeim közül. Hogy az agyam szita, és egy napon nem fogom tudni visszaidézni pontosan a szeme színét, a bőrének hűvös érintését, vagy a hajának pontos árnyalatát. Azt nem engedhettem meg magamnak, hogy gondoljak rá, de elfelejtenem sem szabad őket. Mert volt valami, amiben muszáj hinnem ahhoz, hogy tovább tudjak élni - tudnom kellett, hogy létezik valahol. Ez minden. Minden mást el tudok viselni. Feltéve, hogy ő létezik. "
(Stepheni Meyer - New Moon)
Utolsó kommentek