Szerda. Egy újabb , kicsit sem izgalmas nap.
Ugyanugy keltem fel eddig is, mint a hét bármely napján. 6:00 - kor kinyitom a szemem. Egy kicsit még kába vagyok, az aznap először felkapcsolt villanyfény zavarja a szemem, de végül sikerült kinyitnom. Kimászom az ágyból, fogat mosom, megmosakszom. Majd felveszem az előre elkészített ruhát , amit az nap akartam felvenni. Az életem, mint ha egy előre mgírt forgatókönyv lenne, ugy pereg lefelé. Pár perccel 7:00 előtt szoktam indulni a tesoimmal és a szomszéd srácokkal a buszhoz. Dumálunk, nevetgélünk. A buszon eddig zenét hallgattam, de egy ideje már zenét hallgatok és olvasok egyszerre. Olvasás. Huha. Hetek óta olvasom. Az elmúlt egy hétben háromszor 600 oldalt olvastam el , és ma elkezdtem egy 300 oldalas könyvet is. Most épp pihenőt tartok. A szemem tiltakozásképpen sokszor már könnyeket índit, mely egy egyfajta figyelmeztetésként álljt parancsol az agyamnak. Hát valami ilyesmi történt az előbb.
A suliban semmi érdekes nem történt. Az irodalom órán történt kijelentésem, azt hiszem meglepte a tanáromat, mely szerint nem tudok verset elemezni. Kölcsey Zrínyi éneke című versét vettük ma. Nem is tudom, talán a nyelvezete, a stílusa miatt nem megy, vagy csak azért mert ennyire hülye lennék ehhez . A mentor órán újabb felismerésre hívtam fel az osztályfőnököm figyelmét.. Nem értem a programozás anyagot, bár azt hiszem az a 4 óra, amelyet nem sikerült pótolnom , mentségként szolgálhat erre .
Sikerült kizárnom az életemből a technologiát és újfent a könyvekbe temetkezem. Muszáj lekötnöm a figyelmemet valamivel. Talán ez majd segít túlélnem a mostani időszakomat. Talán.
Utolsó kommentek