Ritkán adatik meg az őszinte beszélgetés az emberek életében. Ez részben annak tudható be, hogy mindenki egy szerepet játszik, mindenki valakinek akar látszani. Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy az ember egy senki, hanem csak azt, hogy több akar lenni, annál aki.
Ez az emberiség egyik legnagyobb hibája, az, hogy szégyeli önmagát, szégyeli az érzéseit, szégyeli azt, aki. Sokszor önmagunk előtt is takargatjuk az igazságot, de amikor egy olyan emberrel találkozunk, aki előtt nincs értelme, hogy szégyeljük magunkat, akkor kerül sor ilyen beszélgetésekre. Nem volt ott az egyik szaktanár, helyettesítés az volt, de hát az nem ugyanolyan. Mindenki beszélgetett, megtalálta azt az embert, akivel eltölti azt a háromnegyed órát. Olykor a fontos események előkészületek nélkül történnek. Ritka eset volt, amikor a fiú nyílt meg, amikor a fiú probált beszélni, amikor a fiú akarta elmondani, hogy mi is van, de ez épp egy ilyen alkalom volt. A lány meghökkenve hallgatott, hallgatta mit mond a srác. A srác elmondta, hogy a lány bár mindenkit utál mégis velük tölti az időt, hogy egy másik sráccal sokkal jobban szeret ülni, beszélgetni..A fiú még a két évvel ezelőtti dolgokra is tisztán emlékezett. Ez a lányt nagyban sokkolta. Miért annyira emlékezetes, a számára jelentéktelennek tünő cipővásárlás. például.
Pénteken azonban rájött valamire.. arra, hogy bármit tesz soha sem lesz elég jó..
A lány most ráadásul aggódhat is..a családjában a rák, mint két ágról benne van..rettegés az élete..de talán ez a sors..mert ha meg van benne is, akkor sok minden érhet véget..
Innen nézve nem is olyan rossz az élet..nem is olyan igazságtalan a sors..Pár napja kiderült, hogy a lány anyjának barátnője mellrákos..a tünetek az anyjánál is jelentkeztek már..mindkét családban haltak már meg rákban..Ha ott van a lányban..akkor talán teljesül egy olyan kívánsága, amit néha túlságosan is komolyan gondolt.
Itt van ez a lány..egyedül..barátok nélkül..nem számíthat senkire sem..állandó csatát vív önmagával..és most talán a sors győzi le..
Pár perce, mikor ezt mondta a fiúnak.. : senkire sem számíthatok
Ezt a választ kapta.. : eljön az is..
De ezt várta.. : itt vagyok..
néha elakartam mondani..
2010.03.27. 20:15 | Andrejja | Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://manocska29.blog.hu/api/trackback/id/tr891873604
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek