Nem is olyan könnyű ez, mint azt korábban gondoltam. Az ember mindig küzd az olyan dolgok ellen, amiket el akar kerülni. Ez a természetes. De azokért , amiket el akar érni, azokért mindig többet kell tenni.
..és néha belefárad, bármelyik helyzet is áll fent. Nagyon, nagyon akarom a nyári kalandot.
De folyton csak az jár a fejemben, hogy igen, ott vagyok és nem sikerül..mindenki másnak sikerül , de nekem nem.. Tudom, hogy ez nagy pofonként érne, és talán végképp a padlóra küldene. Viszont ha nem próbálom meg , akkor sohasem fogom megtudni mi lett volna , ha..
Eszembe jut az általános iskolai osztályfőnököm kérdése is : Sikerorientált vagy kudarc kerülő vagy ? Nem nehéz kitalálni, hogy az utolsó igaz rám .. : (
Lassan 18 évesen nem tettem semmit sem. Nem alkottam maradandót , nincs barátom sem..
Sőt, egy olyan ember sincs itt a környezetemben, akire a barát szót mondhatnám.
Tele álmokkal és vágyakkal , amik talán sohasem valósulnak meg .. , de akárhányszor adtam is fel a harcot, végül mindig újra kezdtem, mert tudom, hogy nem adhatom fel.
" Már egészen elfelejtettem, milyen érzés boldognak lenni. Márpedig most boldog voltam. Olyan boldog, hogy jó ötletnek tűnt belehalni. "
Utolsó kommentek