y volver a empezar y nunca volverá..

szeretnék többet írni nektek, és magamnak is, hogy majd visszaolvasva emlékezzem arra, hogy ki voltam ma. ki voltam 18 évesen. már azon is gondolkodtam, hogy egy új blogot hozok létre, de nem tudom bezárni ezt, mert ebben van az életem. ha nem is írok ide, csak másolom be a cikkeket, az is én vagyok, mert az is az enyém, az is fontos nekem, mert az érdekel és ..
boldognak kellene lennem, mert minden nappal egyre közelebb kerülök az induláshoz, az induláshoz Pestre, pontosabban a Hungaroringre. Idén először sikerül és eljutok oda végre, és élőben szoríthatok Seb-nek, azzal a reménnyel, hogy elé állhatok, átadhatom az ajándékomat, és talán egy közös képet is készíthetek velem. Nem titkolom ez minden vágyam, most még nem tudom, hogy megvalósulhat-e.
Nem rendelkezem vagyonnak és nincsenek gazdag rokonaim, barátaim, befolyásos ismerőseim, hogy elintézzék azt, hogy biztosan találkozzam vele, mint az egyik ismerősömnek. Nem irigylem, csak ez neki már biztos, nem kell egy hatalmas tömeggel megküzdenie, tálalva van neki.. ha úgy tetszik.
Bár sokkal édesebb a siker, ha megszenvedsz érte, de fogalmam sincs, mit érzek majd és mi történik, akkor, ha nem sikerül, ő pedig majd megjelenik a képpel..
De mi is történhetne.. túl élem, mint eddig mindent..valószínűleg ..