y volver a empezar y nunca volverá..

kinek lenne jobb, Vive? =:O Magamnak, és ennek a hatalmasnak tünő végtelen világnak, amelyben élünk. annak a világnak, amit nem szeretek, mert tudom a világ sem szeret engem. én csak egyetlen apró alkotója vagyok, eme hatalmas végtelenségnek. eggyel több, avagy kevesebb, szerintem már fel sem tünik senkinek, ki megy , ki jön, vagy az, hogy ki marad. ebben a rohanó világban, egyik embernek sincs ideje a másikra. hiába szeretek, és szerethetek bár meddig, ha az, akit szeretek, nem szeret viszont..='( mivel feledni nehéz, és nem is tudok, ezért most nem tudom mit tegyek, nem tudom mi legyen. az életem annyira üres, és sötét,, annyi ember, akar tönkre tenni, és annyi ember, akar nekem ártani, hogy egyszerűen már fogalmam sincs,, hogy mit kell tennem =( megyek, folyamatosan csak megyek, menekülök, a remény elöl..és fáj, hogy itt vagyok egyedül.. egyetlen pillantása, szívének egyetlen dobbanása, egyetlen görbe mosolya..ezért éri meg az, hogy éljek. mert ez millió kincsnél, s bárminél eme földön többet jelent nekem. s bár, hogy probálnám neki elmondani, nem értené meg. szerethetem, bármeddig, akár életem végéig, s tehetek bármit, türhetek némán, vagy kiabálhatok minden erőmből, nem változik meg semmi. nem lesz velem, s nem fog szeretni. fáj,, hogy ezt tudom, és nem tehetek ellene semmit. fáj, az emberek, az ismerösök véleménye, fáj a lekezelő tekintet..fáj az, hogy vágyom rá..és tudom, hogy ez a vágy, csak vágy marad, az álomból pedig sohasem lehet valóság. tudom, higyjétek el annyira tudom, de a szívemet ez annyira nem érdekli. tudom, nincs remény, nincs semmi mi megfordítaná ezt..semmi sem adhatja nekem őt, az álom álom marad hát..és a remény, ha most még él is..előbb-utóbb elhagy majd..